A Cion bölcseinek jegyzőkönyvei

1905 decemberében egy furcsa dokumentum jelent meg Oroszországban egyszerre kétféle változatban is, a feketeszázas szélsőjobb prominens figuráinak kiadásában. A különböző alcímekkel ellátott kötetek a zsidó világ-összeesküvés, a zsidók világhatalom megszerzését célzó aspirációinak bemutatását ígérték az olvasónak. Minderre az első orosz forradalom idején, alig egy hónappal az cári monarchia történetének legsúlyosabb pogromhulláma után került sor, abban az időszakban, amikor a szélsőjobboldali szervezetek rohamtempóban építették ki vidéki bázisaikat és teremtették meg országos hálózatukat. Ez a dokumentum később „jegyzőkönyvek” néven vált ismertté, és egyikévé lett a történelem leghírhedtebb, legvitatottabb iratainak.

Az írásbeliség feltalálása óta az emberiség iratok milliárdjait termeli, de csak néhány van közöttük, amely jól megfogható hatással van a történelem menetére, népek sorsának alakulására. A jegyzőkönyvek ezek közé tartoznak, ugyanis egy hosszú 19. századi ideológiai-politikai folyamat végén olyan gondolatok öltöttek bennük testet, amelyek az egész 20. század során szemléletformáló erővel alakították Európa és a világ közgondolkodását a témáról.

Az emberiség szellemi fejlődése során létrejött gondolati alkotások, filozófiák, teóriák, iratok, koncepciók sokféleképpen hathatnak az egyes népek kultúrájára, gondolkodásmódjára, értékrendjére vagy éppen világképére. Szerencsés esetben ez a hatás pozitív és értéket közvetít, vagy éppen egy másik kultúra másságára, eltérő értékrendjére mutat rá, és segít megérteni az adott nép, néplélek sajátosságait, jellegzetességeit, esetleg hídként tud működni különböző kultúrák, civilizációk között.

Vannak azonban olyan hatások is, amelyek szintén erősek és hosszú távúak, csak éppen negatív módon, negatív irányban hatnak, alapvetően befolyásolva a közvéleményt valamely tárgykörben. Az ilyen hatást keltő iratok közül talán a leghírhedtebb a már említett a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei címen ismertté vált hamisítvány, amely a zsidó világ-összeesküvés teóriájának ősforrásaként ismert a kutatók körében, és amelyet az Ohrana, az orosz politikai rendőrség operatív tisztjei a 19. század végén felsőbb belügyi utasításra állítottak össze – kétségkívül professzionális módon – annak érdekében, hogy olyan irat birtokába jussanak, amely alátámasztja a cári kormányzat zsidóellenes politikáját, és felerősíti a tömegek körében egyébként is hangsúlyosan jelen lévő antiszemitizmust. Az utolsó két Romanov-uralkodó, III. Sándor és II. Miklós kormányzatának, politikai elitjének ugyanis szilárd meggyőződése volt, hogy az Orosz