A címerek világa

A cí­me­rek a harc­me­zőn va­ló felis­mer­he­tő­ség igé­nyé­vel ala­kul­tak ki a 12. szá­zad­ban. Kez­det­ben csak a ne­héz­fegy­ver­ze­tű lo­va­gok­nak volt szük­sé­gük ilyen felis­mer­he­tő­vé té­tel­re, de ha­ma­ro­san va­zal­lu­saik is fel­vet­ték hű­bér­uraik jel­ké­peit, melyek így egy ki­csit a mo­dern egyen­ru­ha sze­re­pét is kezd­ték be­töl­te­ni. A lo­va­gok ott­ho­ni tar­tóz­ko­dá­sá­val kör­nye­ze­tük­ben is ter­jed­tek a dí­szes jel­vé­nyek, pa­pok, nők is kezd­tek cí­me­re­ket vi­sel­ni. „Di­vat lett” a cí­mer, ha­ma­ro­san ipa­ro­sok, pol­gá­rok jel­ké­pé­vé vált. Dí­szí­tő funk­ció­já­nak kö­szön­he­tően hasz­nál­ták őket azután is, ami­kor (kb. a 16. szá­zad­tól) meg­szűnt ka­to­nai sze­rep­kö­rük. Szí­neik oly­kor a zász­ló­kon él­nek to­vább: a lengyel zász­ló szí­nei a Pi­a­stok vö­rös me­ző­ben ezüst sa­sát szim­bo­li­zál­ják, a ma­gyar zász­ló pi­ros-fe­hér-zöld­je a vö­rös-e­züst sá­vo­zat és a hár­mas ha­lom szí­nei­ből áll. A 18. szá­zad­ban már nem egy­sze­rűen egy cí­mer ke­rül min­dig a zász­ló­ra: a fran­cia tri­ko­lór a 18. szá­zad vé­gén Pá­rizs cí­me­ré­nek vö­rös és kék, va­la­mint a Bour­bo­nok fe­hér szí­nét egye­sí­ti. 

A mo­dern kor­ban a cí­me­rek in­kább rep­re­zen­ta­tív sze­re­pűek, ha­zánk­ban 1918-ig, a ki­rály­ság meg­szűn­téig tart a ne­me­sek szá­má­ra a cí­mer­ado­má­nyo­zás, de Ang­liá­ban a leg­mo­der­nebb kor­ban is vesz­nek fel cí­me­re­ket. Kü­lön ér­de­ke­sek az in­téz­mé­nyek cí­me­rei, a kö­zép­ko­ri egy­há­zi tes­tü­le­tek, egye­te­mek cí­me­rei­től fo­lya­ma­to­san ível az in­téz­mé­nyek cí­mer­hasz­ná­la­ta. Ez ha­zánk­ban nap­jain­kig tart: a Bu­da­pes­ti Mű­sza­ki Egye­tem a kö­zel­múlt­ban vet­te föl paj­zsá­ra köz­pon­ti épü­le­tét cí­mer­kép­ként. A mo­dern kor­ban azért is „di­va­tos” a cí­mer, mert ér­de­kes, és ese­ten­ként nem­csak gyö­nyör­köd­te­ti a sze­met, ha­nem „ti­los” is. 1948-49-től Ma­gyaror­szá­gon til­tot­ták a cí­mer­vi­se­lést, majd erős meg­szo­rí­tá­sok­kal kezd­ték is­mét en­ge­dé­lyez­ni. Nap­jaink­ban a cí­me­rek to­vább élé­se mel­lett meg­je­lent egy­faj­ta „el­len­szenv” is a cí­me­rek­kel szem­ben. Több új fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mény (pél­dául az And­rás­sy Egye­tem is) cí­mer he­lyett lo­gót vá­lasz­tott jel­kép­ként. Ezt az is elő­se­gí­ti, hogy a cí­mer­tan­nak bi­zo­nyos kö­tött­sé­gei van­nak, ami egyes mű­vé­sze­ket kor­lá­toz­ni lát­szik.