A buddhizmus

A buddhizmus az ind civilizáció szülötte, így tanításainak teljes egésze abban gyökeredzik, és csak annak fényében érthető meg. Az indiai kultúra legősibb rétege az Indus-völgyi civilizáció (Mohendzsó-Dáró, Harappá) amely Kr. e. 2300–1700 között élte fénykorát. Erre az alapra épült rá az árja lovas-nomád törzsek kultúrája (nyelve, istenpanteonja, rituáléja), amely erőteljes rokonságban van a görög és a perzsa civilizációval. Az ind vallási hagyományok alapvető könyveit, az árják szent iratait a Védák himnuszgyűjteménye alkotja. Buddha éppen ezek kinyilatkoztatás jellegét nem fogadta el, ezért tanítása nem tartozik az ortodox indiai darsanákhoz (nézetrendszerhez).

Indiában Kr. e. 800 körül kezdődött a vaskor. Ekkor vált lehetővé a Gangesz környéki őserdők kiirtása, azaz a terület termővé tétele. A létrejött királyságok egyre nagyobb birodalmak kialakításán fáradoztak. Buddha születésekor India északkeleti és középső részén már csak 16 városállam állt fenn. Az árja törzsek erősödő központosított államszervezeteivel egyre jobban összefonódott a bráhmanák (papi kaszt) vallása. A védikus kor után és Buddha születése előtt keletkeztek az első prózai Upanisádok, amelyek a Védák végét, betetőzését jelentik. Az Upanisádokban a korábbi rituális elemek háttérbe szorultak,