A Blomberg–Fritsch-ügy

A spanyol polgárháború elterelte a külföldi hatalmak figyelmét Németországról, s egyúttal megvetette a későbbi német–olasz fegyverszövetség alapjait. Mussolini és Hitler egyaránt fegyvert s muníciót küldött Franco tábornoknak. Az olasz egységek teljesítménye azonban kiábrándította a német tábornokokat, akik óvták Hitlert a túlságosan szoros kapcsolattól. Hitler azonban nem hallgatott a kételkedőkre: számára nem létezett az, aki ellentmond kívánságainak, reményeinek és céljainak.

Sőt: egy ideje olyan látszat alakult ki, mintha sikerrel járnának Hitler fáradozásai a nyugati hatalmakkal kötendő szovjetellenes egységfront ügyében. Az 1936 őszi nürnbergi pártnapnak („a tisztesség pártnapja”) az utolsó pillanatban váratlanul bolsevikellenes jelleget adott. Wagner Gauleiter, aki Hitler torokgyulladása miatt felolvasta beszédét, túláradóan dicsérte a nemzetiszocialista teljesítményeket: „Micsoda különbség egy másik országhoz képest, ahol a marxizmus igyekszik megszerezni a hatalmat… Megígérjük, hogy amíg mi és utódaink élnek, ilyen romboló bolsevik erők Németországban sohasem ütik fel fejüket.”

A Wehrmacht tábornokai azonban attól tartottak, hogy egy háború utat nyitna a bolsevizmusnak Európába. Ezért a béke megőrzését kívánták a Szovjetunióval szemben is, amelynek ugyan elutasították politikai rendszerét. Az 1936 őszi nagy hadgyakorlat végén von Fritsch vezérőrnagy Uborovics tábornok társaságában tüntetően a Vörös Hadsereg egészségére ürítette poharát. A békülékeny gesztus azonnal Hitler tudomására jut, aki kérdőre vonta Fritschet: „Ha én a német munkásoktól antikommunista magatartást követelek, akkor tábornokaimtól is elvárom, hogy ne mulatozzanak kommunista tábornokokkal!” Fritsch indignáltan azt válaszolta, hogy a pohárköszöntő megfelelt a nemzetközi szokásoknak. Megjegyzését azonban Hitler egy kézmozdulattal lesöpörte.

A pohárköszöntőről Göring is tudomást szerzett, s azonos véleményen volt Hitlerrel. A Wehrmacht vezető tábornokai már régóta szálkát jelentettek szemében, mert nem csak a légierő, hanem a hadsereg főparancsnoka is szeretett volna lenni. Legszívesebben Blomberg hadügyminisztert is leváltotta volna. Azonban 1936-ban Hitler még nem merészelt nyíltan szembefordulni tábornokaival.

1937. június 11-én a Pravda bejelentette, hogy Tuhacsevszkijt és összeesküvő társait náci kémként bíróság elé állították, és halálra ítélték. Tuhacsevszkijjel együtt még hét vezető tábornokot lőttek agyon. A következő hónapokban a Vörös Hadseregben végrehajtott „tisztogatásnak” összesen 35 ezer főnyi tiszt és legénység esett áldozatul. A hadbíróságot alkotó nyolc magas rangú tisztből Alksnis tábornok ekkor