A bizalom ára

Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956. decemberi határozatában a Nagy Imre–Losonczy csoport szerepét még viszonylag mérsékelten ítélte el: Pártellenzéknek nevezte őket, s a felkelés kirobbanásáért a Rákosi–Gerő-féle vezetés felelősségét állapította meg első helyen. 1957 elején az MSZMP szűkebb vezetősége megkezdte a fenti értékelés és a belőle adódó politikai irányvonal korrekcióját. Ehhez az 1957. január 1–4. között Budapesten megtartott nemzetközi tanácskozás adta a kezdő lökést. A szovjet, bolgár, csehszlovák, román és a magyar kormány- és pártvezetők tanácskozásáról kiadott közlemény ellenforradalomról, „fasiszta diktatúra” létrejöttének lehetőségéről beszélt, s azzal érvelt, hogy Magyarország „az új háború veszélyes tűzfészkévé” válhatott volna Európában.

Kádár János az Ideiglenes Intéző Bizottság 1957. február 12-i ülésén jelentette be, hogy a magyar kormányküldöttséget márciusban fogadják a szovjet fővárosban. A tárgyalások előkészületei szakértői szinten már jó ideje folytak, de a gazdasági egyeztetés terén sok probléma merült fel. Minderről Incze Jenő külkereskedelmi miniszter adott tájékoztatást az IIB-nek 1957. március 12-én. Az 1957. évi terv legfőbb bázisa a baráti országokból folyósítandó hitel volt. Magyarország összesen 4 és fél milliárd devizaforint áruhitelt és 370 millió Ft devizát kért főként