A bethleni stabilizáció

Az el­ső vi­lág­há­bo­rú Ma­gyaror­szág­ra néz­ve va­ló­já­ban csak ak­kor ért vé­get, ami­kor a meg­szál­ló ro­mán csa­pa­to­kat az Al­föld­ről 1920 ele­jén ki­von­ták, Ju­go­szlá­via 1921 au­gusz­tu­sá­ban átad­ta a bé­ke­szer­ző­dés ér­tel­mé­ben Ma­gyaror­szág­hoz tar­to­zó Pécs–Kom­ló vi­dé­ket, és az 1921. de­cem­be­ri nép­sza­va­zás út­ján le­zár­ták a sop­ro­ni kér­dést is. A ha­tá­rok ek­kor vál­tak min­den vo­nat­ko­zás­ban vég­le­ges­sé. A ha­tá­ro­kon be­lül vi­szont egy olyan füg­get­len­né vált kis or­szág hú­zó­dott meg, amely a há­bo­rú miatt nagy de­mog­rá­fiai vesz­te­sé­get szen­ve­dett el, ma­gyar et­ni­ku­má­nak kö­zel a har­ma­dát a bé­ke­szer­ző­dés ér­tel­mé­ben el­vesz­tet­te, ipa­rá­nak nyers­anyag­bá­zi­sa szin­te tel­je­sen fel­szá­mo­ló­dott, és kez­dett be­zá­rul­ni előt­te az a nagy piac, ame­lyet ko­ráb­ban a ket­tős mo­nar­chia egy­sé­ges vám­te­rü­le­te kö­vet­kez­té­ben él­ve­zett. Min­den ro­mok­ban állt, és a ma­gya­rok, mint már több­ször a tör­té­ne­tük­ben, az előtt a feladat előtt ta­lál­ták ma­gu­kat, hogy a ro­mo­kon új gaz­da­sá­got, sőt, több vo­nat­ko­zás­ban új or­szá­got épít­se­nek.