„A béke mártírja?"

Hi­va­ta­lo­san „Führer-helyettes” volt, de po­li­ti­kai be­fo­lyá­sa so­ha­sem volt kü­lö­nö­sen nagy. Sze­mé­lyi­sé­ge azon­ban még min­dig fog­lal­koz­tat­ja a ku­ta­tó­kat: 1941. má­ju­si skó­ciai re­pü­lő­út­já­nak kö­rül­mé­nyei még ma is vi­hart ka­var­nak, mi­vel né­met és brit pub­li­cis­ták év­ti­ze­dek óta kü­lön­bö­ző spe­ku­lá­ció­kat ter­jesz­te­nek, s a brit kor­mány még min­dig nem hoz­ta nyil­vá­nos­ság­ra az ak­ko­ri tit­kos­szol­gá­lat, az MI6 ira­tait, ami összees­kü­vés-el­mé­le­tek­nek is táp­ta­la­jul szol­gált. Esze­rint Chur­chill mi­nisz­ter­el­nök me­re­ven eluta­sí­tot­ta a Hit­ler meg­bí­zá­sá­ból köz­ve­tí­tett bé­ke­ter­vet an­nak ér­de­ké­ben, hogy Né­metor­szá­got a Szov­jetunió­val és az Egye­sült Ál­la­mok­kal együtt le­ver­hes­se. Ez­zel szem­ben a tör­té­né­szek úgy vé­le­ked­nek, hogy Hess sa­ját kez­de­mé­nye­zés­re cse­le­ke­dett, ami­re Hit­ler csa­ló­dot­tan rea­gált.