A béke kálváriaútján

Ben­da Je­nő (Huszt, 1882 – Da­chau, 1944) if­jú­ko­rá­tól kezd­ve az új­ság­írói pá­lya fe­lé tö­re­ke­dett. Új­don­dász évei alatt sok lap­nak dol­go­zott, vé­gül a li­be­rá­lis Pes­ti Hír­lap­nál kö­tött ki, mely­nek ké­sőbb szer­kesz­tő­je, majd fő­szer­kesz­tő­je lett. Kö­zel négy év­ti­ze­des pá­lya­fu­tá­sa so­rán a lap­írás mel­lett po­li­ti­kai és szé­pi­ro­dal­mi tár­gyú köny­ve­ket is pub­li­kált, az el­ső vi­lág­há­bo­rú ide­jén pe­dig – Bu­da­pes­ten szer­zett jo­gi dok­to­rá­tu­sá­nak bir­to­ká­ban – ügy­vé­di gya­kor­la­tot foly­ta­tott. A bé­ke­de­le­gá­ció­ba a Pes­ti Hírlap ki­kül­dött tu­dó­sí­tó­ja­ként vet­ték fel, s ő 1920. ja­nuár el­ső fe­lé­ben 12 na­pon, majd feb­ruár–már­cius fo­lya­mán újabb hét hé­ten át küld­te be­szá­mo­lóit a szer­kesz­tő­ség­be neu­illyi és pá­ri­zsi ta­pasz­ta­la­tai­ról. Cik­kei csak­nem na­pi rend­sze­res­ség­gel je­len­tek meg, s a si­ke­rül­teb­be­ket kis­sé át­dol­goz­va 1920-ban könyv alak­ban is köz­zé­tet­te. Ez a vá­lo­ga­tás is en­nek alap­ján ké­szült.