A bécsi emigráció belső vitái

Az utó­kor már ke­ve­set tud az 1918–19-es emig­rá­ció bel­ső vi­tái­ról, több­nyi­re ta­lán csak annyit, hogy a részt­ve­vői a bé­csi ká­vé­há­zak­ban, a grin­zin­gi ba­rak­kok­ban foly­ton ve­sze­ked­tek. A té­ma min­dig a ku­darc oka, a ve­re­sé­gért va­ló fe­le­lő­sök kö­re, il­let­ve az új­ra­kez­dés le­he­tő­sé­ge volt. A részt­ve­vők a vi­ták­ról meg­le­he­tő­sen ba­rát­ság­ta­lan stí­lus­ban szá­mol­tak be új­ság­jaik­ban. Ezen­kí­vül kép­te­len­nél kép­te­le­nebb ter­ve­ket szőt­tek az el­len­for­ra­dal­mi rend­szer meg­dön­té­sé­re – kül­ső se­gít­ség­gel vagy a nél­kül. Nos, ami ak­kor ott tör­tént, ab­ban nincs sem­mi kü­lö­nös. Ha­son­ló hely­zet­ben élt, mű­kö­dött az 1848–49-es for­ra­da­lom emig­rá­ció­ja is. Bel­ső vi­táik­ról, a tá­bo­ru­kat megosz­tó el­len­szen­vek­ről, a tra­gi­kus vé­gű összees­kü­vé­si kí­sér­le­tek­ről, a nem­zet­kö­zi tá­mo­ga­tás ke­re­sé­sé­ről, az ak­tuá­lis „áru­lók” ki­je­lö­lé­sé­ről ke­ve­set őr­zött meg a nem­ze­ti em­lé­ke­zet.