rubicon

A barcaföldvári haláltábor

15 perc olvasás

A Brassótól északra, 20 kilométernyire elhelyezkedő Barcaföldváron (románul Feldioara, németül Marienburg) működött a második világháború idején és európai befejezését követő közel fél éven át Románia egyik leghírhedtebb fogolytábora. A köztudatba haláltáborként bevonult lágerbe magyar és német hadifogoly katonák mellett elsősorban észak-erdélyi magyar és (részben) német ajkú civilek ezreit zsúfolták össze 1944 októberétől. Itt válogatták ki a munkaképeseket, akiket a szovjet ellenőrzés alatt álló foksányi átmeneti táborba, majd onnan a Szovjet­unió kényszermunkatáboraiba irányítottak. 

 

A romániai magyar és német ajkú lakosság második világháborús meg-, illetve elhurcolásának gyökerei a két világégés közötti időszakra nyúlnak vissza. A történtekhez egyértelműen hozzájárult a román közvéleményben, illetve a román hatóságok körében e két évtized alatt kialakult másság-, ezen belül magyarságkép. Trianon után az Erdélyben, a Bánságban és a Partiumban élő őshonos magyar, illetve német nemzeti közösség arra törekedett, hogy politikai, kulturális, valamint gazdasági vonatkozásban megszervez­ze önmagát, s létrehozza az új impérium alatti létét minél könnyebbé és élhetőbbé tevő saját, nemzeti jellegű intézményrendszerét. Ez a törekvés azonban gyanakvást és ellenszenvet váltott ki a többségi román nemzetben és a hatóságok körében is.

Ismeretlen hídvégi (Kovászna m.) származású fogoly vésett címeres és feliratos alumíniumcsajkája. A Magyar Királyi Honvédségben rendszeresített típuscsajka. Felirata: „Hadifogságból Brasó (helyesen: Brassó), Fogsán (helyesen: Focsani),

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.