A balatoni bor régi századai

Az 1881-ben kiadott bo­rá­sza­ti törzs­könyv­höz mel­lé­kelt tér­ké­pen a „Ba­la­ton-mel­lé­ki bor­vi­dék” So­mogy, Veszp­rém és Za­la me­gyei te­rü­le­te­ket ma­gá­ba fog­lal­va, 15–25 km szé­les sáv­ban kö­rülöle­li a ta­vat. Az 1893-ban ki­je­lölt 18 bor­vi­dé­künk kö­zött sze­re­pelt a ba­da­cso­nyi, Ba­la­ton-mel­lé­ki és a som­lói, ame­lyek­hez Tria­non után csat­la­ko­zott a so­mogy–za­lai bor­vi­dék. Ezt kö­vet­te 1959-ben a ba­la­ton­fü­red–cso­pa­ki bor­vi­dék ön­ál­ló­su­lá­sa, majd 1997-ben a dél-­ba­la­to­ni és a za­lai bor­vi­dék lét­re­jöt­te. A 2006-ban megala­kult és hat bor­vi­dé­ket – ba­da­cso­nyi, ba­la­ton­bog­lá­ri, Ba­la­ton-fel­vi­dé­ki, ba­la­ton­fü­red–cso­pa­ki, nagy-­som­lói és za­lai – össze­fo­gó ba­la­to­ni bor­ré­gió­ban 119 te­le­pü­lés talál­ha­tó, ke­re­ken 34 ezer ha ka­tasz­ter sze­rin­ti te­rü­let­tel.