Reneszánsz és középkor sokak számára ellentétes fogalmaknak tűnnek. A „sötét középkor” képe évszázadokon át összefonódott a mozdulatlansággal és tudatlansággal, míg a reneszánsz a megújuló, élettel teli kort, a klasszikus értékek fölelevenítését jelentette.
Ez a „sötét” kép ugyan ma már kevésbé kísért, ám változatlanul keveset beszélünk arról, mennyire elevenen éltek a klasszikus hagyományok a középkorban, és mennyi újat hozott ez a korszak az antikvitás forrásainak használatában.
A 15–16. századi reneszánsz humanistái önmagukat tartották a klasszikus görög-római hagyományok közvetlen és egyedüli örököseinek, folytatóinak. Elhatárolták magukat mindattól, ami a „közbeeső” korszakhoz tartozott, figyelmen kívül hagyva mindazt, amit ők is a középkornak köszönhettek.
Ezt az elhatárolódást átvették a későbbi korok tudósai is, évszázadokra lehetetlenné téve az elfogulatlan kutatást. A középkor ezer esztendejét barbár, a szépség iránt közömbös, sötét korként szemlélték. A ma is csodált katedrálisainak gótikus stílusát például a „barbár” gót törzsről nevezték el, ezzel is hangsúlyozva megvetésüket.
Ma már nem húzunk ennyire merev határvonalakat. A középkor nem rohammal pusztította el az ókori civilizációt, mint ahogyan azt a reneszánsz vélte,
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
