56 után

1961-ben államellenes összeesküvés címén két vidéki református lelkipásztort ítélt börtönbüntetésre a bíróság. A bátaszéki Székely Dezső 15 év, a decsi lelkész, Cseh Benő 3 és fél év börtönt kapott. Noha az összességében közel húsz vádlottat felsorakoztató, fordulatokban és irányváltásokban gazdag Székely-ügyben és mellékpereiben mindösszesen két református lelkész került a vádlottak padjára, az állambiztonsági összefoglalók szerint egy „1951 óta tartó, 1956-ban a Megújulási Mozgalomban kicsúcsosodó református összeesküvés” felett hirdetett ítéletet a bíróság. ’56 valóban nagy hatású egyházi mozgalma, a Református Megújulási Mozgalom igazi vezetői ellen azonban – jól megfontolt egyházpolitikai érdekekből és a nemzetközi tiltakozásoktól tartva – nem kockáztattak bíróság eljárást. Megtörésükre azonban így is széles eszköztár állt a pártállam rendelkezésére. A reformátusokat sújtó megtorlás és a forradalmat követő régi-új egyházpolitika eddig ismeretlen dokumentumai jó bepillantást nyújtanak a pártállami egyházpolitika boszorkánykonyhájának működésébe.