rubicon

34. Dwight D. Eisenhower (1953–1961)

2 perc olvasás

A Fehér Ház negyedik háborús hőse egy barátságos mosolyú, kék szemű, kopaszodó férfi volt, akit „Ike”-nak becéztek. 1944. június 4-én ő adta ki a D-nap kezdetét jelentő parancsot. Az európai expedíciós erők egyesített főparancsnokaként nevéhez fűződik Nyugat-Európa felszabadítása a hitleri uralom alól, valamint Németország megszállása. A hidegháború kibontakozása miatt megriadt amerikai társadalom mégis tőle remélte, hogy megteremti a békét és a nyugalmat. Feladatai teljesítése közben nemcsak a hadsereg irányításában mutatkozott meg a tehetsége, hanem diplomáciai téren is.

A szegény texasi családból származó hivatásos katonatiszt különböző vezérkari állásokat töltött be, s 1941-ben dan­dártábornokká léptették elő. A következő évben az Európában harcoló amerikai csapatok főparancsnokaként vezető szerepet játszott a szövetségesek stratégiai terveinek kialakításában, az észak-afrikai (1942), dél-itáliai (1943) és franciaországi (1944) partraszállás végrehajtásában. 

Amikor 1945 novemberében visszatért az Egyesült Államokba, hogy a hadsereg vezérkari főnöke legyen, már nemzeti hősként fogadták. A NATO legfelsőbb parancsnokává nevezték ki (1951–52), s mindkét nagy párt megpróbálta rábeszélni, hogy vállalja el az elnökjelöltséget. Mivel a belügyekben konzervatív volt, a kiegyensúlyozott költségvetés és a korlátozott kormányzat híve, a republikánusok felkérését fogadta el.

Eisenhower jóval bonyolultabb, szenvedélyesebb és körmönfontabb személyiség volt, mint amilyennek első pillantásra tűnt, a nagyközönség azonban az egyszerű katonát, a nemzeti hőst látta benne. Elnökként nagyon is aktív vezetőnek bizonyult, minden fontos döntést ő hozott meg, miközben azt a látszatot keltette, hogy a pártok és a mindennapos politikai küzdelmek felett áll. Hat éven át befolyása alatt

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.