rubicon

31. Herbert Hoover (1929–1933)

2 perc olvasás

Élete izgalmas kalandregény volt. A korán elárvult, szegény fiú mezőgazdasági munkát végzett, diákként pedig nyáron földmérőként dolgozott. Csilléket tologatott egy nevadai aranybányában, majd egy ausztrál bánya megszerzé­sével meggazdagodott. Ötször utazta körbe a világot, Kínában éppen a boxerlázadás idején járt, Burmában pedig felfedezett egy ezüstbányát. Negyvenéves korára négymilliós vagyont gyűjtött össze, visszavonult az üzlettől, s a közszolgálatnak szentelte életét.

Az első világháború kitörése után segélybizottságaival milliókat juttatott otthonhoz, látott el élelemmel s mentett meg az éhhaláltól. Kereskedelmi miniszterként (1921–1928) átszervezte a minisztériumot, szabályozta a rádiók működését, fejlesztette a kereskedel­mi repülést, rávette az acél­ipart a tizenkét órás munkanap megszüntetésére (1923), és megindíttatta a Boulder-gát építését, amelyet később róla neveztek el. Foglalkozott még indiánpolitikával, gyermekegészségüggyel, közoktatással, környezetvédelemmel. Tizenkét könyve jelent meg. Saját pályafutása alapján meg volt győződve róla, hogy minden problémát a társadalom öntevékenységével kell megoldani, a kormánynak csak a végső esetben kell beavatkoznia. 

Amikor elnök lett, bőkezűen osztogatta a kölcsönöket a farmerek szervezeteinek. A latin-amerikai országokkal kapcsolatban pedig szakított elődei intervencionista törekvéseivel, és előkészítette Franklin D. Roosevelt jószomszédság-politikáját. Bár követte elődei izolációs politikáját, a Népszövetség törvényszékéhez való csatlakozást javasolta, és az erőszakmentességre törekedett. 

Nemes törekvéseit az 1929. október 29-i tőzsdekrach után bekövetkező világgazdasági válság ítélte kudarcra. A szövetségi kormányzat ekkoriban még csak a bruttó nemzeti termék 3%-a felett rendelkezhetett.

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.