rubicon

30. Calvin Coolidge (1923–1929)

3 perc olvasás

A 20. században az amerikai hazafiak már büszkén tekinthettek vissza nemzetük tényleges sikereire: a gazdasági fejlődésre, a társadalom nyitottságára, valamint azokra az értékekre, amelyeket hol következetlenül, hol pedig következetesebben próbáltak képviselni. Az erőforrások bősége miatt az amerikai társadalom túlnyomó többségét – szemben az európai társadalmakkal – nem a legszegényebb csoportok, hanem a középrétegek alkották, s a társadalmi felemelkedés is mindig könnyebb volt, mint a világ más részein. Ezzel magyarázható az amerikai közélet optimistább, magabiztosabb hangulata. Az amerikai választók pedig szívesen támogattak olyan politikusokat, akik mélyről jöttek, magasra emelkedtek, s azt hirdették, hogy erre más is képessé válhat. Calvin Coolidge is az amerikai álom megtestesítője volt.

Akkor vált híressé, amikor Massachusetts kor­mányzójaként határozottan fellépett a bostoni rendőrség 1919-es sztrájkja ellen, arra hivatkozva, hogy „senkinek, sehol, semmikor nincs joga sztrájkkal veszélyeztetni a közbiztonságot!” Szűkszavúságáról is egyre több anekdota keringett. Utó­da megkérdezte tőle, hogyan tudta olyan korán elhagyni mindennap a kormányzói hivatalt, hiszen őt este kilencig is feltartóztatják az ügyfelek. Coolidge így felelt: „Hja, ma­ga válaszol nekik!”

A „Hallgatag Cal” néven em­legetett, tekintélyes politikust az 1920-as választáson az Egyesült Államok alelnökévé választották. Harding elnök halála után őrá hárult a feladat, hogy az előző kormányzat sikkasztásainak feltárása után visszaállítsa a bizalmat a Republikánus Párt és a Fehér Ház iránt. Ezt olyan sikerrel hajtotta végre, hogy indulhatott a következő elnökválasztáson is a „Keep Cool with Coolidge!”, vagyis „Csak nyugodtan Coolidge-dzsal!” jelszót használva. Másik jelszava így

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.