298–300–301

Nem­csak a há­rom par­cel­la tör­té­ne­té­nek fel­tá­rá­sa, ha­nem már a te­me­tő re­le­váns meg­ne­ve­zé­se sem könnyű. A szak­iro­da­lom­ban ál­ta­lá­ban Rá­kos­ke­resz­tú­ri te­me­tő­ként sze­re­pel, ami nyil­ván­va­lóan pon­tat­lan, mi­vel a te­me­tő Kő­bá­nyán ta­lál­ha­tó („Kő­bá­nyai” te­me­tő­nek azon­ban né­hány ré­gi, ku­rió­zum­ként ke­ze­len­dő új­ság­cikk ki­vé­te­lé­vel se­hol sem ne­ve­zik). A má­sik gya­ko­ri el­ne­ve­zé­se Új köz­te­me­tő (a te­met­ke­zé­si in­té­zet szó­hasz­ná­la­tá­ban „Új­köz­te­me­tő”), ami igen­csak fél­re­ve­ze­tő, mi­vel Bu­da­pest leg­ré­geb­bi fo­lya­ma­to­san mű­kö­dő te­me­tő­jé­ről van szó: 1886-ban nyi­tot­ták meg, ko­ra alap­ján te­hát „pa­ti­ná­sabb” a Far­kas­ré­ti vagy az Óbu­dai te­me­tő­nél is. Elég azon­ban rö­vi­den kö­rül­néz­ni a te­me­tő­ben ah­hoz, hogy megál­la­pít­has­suk: egy