rubicon

29. Warren G. Harding (1921–1923)

1 perc olvasás

1920-ban az ohiói republikánusok egyik vezetője, Harry M. Daugherty előre látta, hogy a politikai ellentétek miatt az elnökjelölő konvención egyik nevesebb jelölt sem érheti el a jelöléshez szükséges szavazati arányt. Ő viszont már régóta ismerte a marioni Star című napilap tulajdonosát, és úgy vélekedett, hogy „igen jóképű elnök lenne belőle”. Egy sikertelen szavazásokkal eltelt nap éjszakáján a chicagói Blackstone Hotel tizenharmadik emeletén, a 404–406-os lakosztály sokat emlegetett dohányfüstös szobáiban a párt vezetői megállapították, hogy a simulékony és engedelmes Harding, a Szenátus legpasszívabb tagja lenne az a jelölt, akit a párt valamennyi frakciója elfogadna. 

Kormányában egyaránt voltak tehetséges emberek (Herbert Hoover kereskedelmi miniszter, Charles Evans Hughes külügyminiszter, Andrew Mellon pénzügyminiszter) és korrupt sikkasztók (Harry M. Dau­gherty igazságügy-miniszter, Albert B. Fall belügyminiszter). A washingtoni konferencián (1921–1922) a világ vezető tengeri hatalmai több egyezménnyel biztosították a békét a Csendes-óceánon. 

Az 1921-ben létrehozott Költségvetési Hivatal hatékonynak bizonyult, s Harding volt az első elnök, aki délen, az alabamai Birminghamben szót emelt a faji megkülönböztetés ellen. A behozatali vámok rendkívüli megemelésével (1922) megakadályozták, hogy az európai államok termékeik eladásával megszerezzék azt a pénzt, amelyet amerikai árucikkek vásárlására és a háborús adósságok megfizetésére használhattak volna fel.

Harding kiváló kapcsolatokat létesített a sajtóval, elegáns

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.