Ingyenesen olvasható
Az 1990-es volt a rendszerváltás utáni első országgyűlési választás Magyarországon a négy évtizedes szocialista diktatúra bukását követően. A választás kereteit a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon dolgozták ki, majd az 1989. évi XXIV. törvény fektette le a jogi alapokat. A rendszerváltás utáni első országgyűlési választásokat Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök 1990. március 25-ére és április 8-ára tűzte ki. A legtöbb szavazatot a Magyar Demokrata Fórum kapta, a jobbközép párt elnökének vezetésével koalíciós kormány alakult, amelyben az MDF szövetségeseként az FKGP és a KDNP kapott miniszteri tárcákat.
Lengyelországban és Magyarországon indultak el azok a folyamatok, amelyek a kommunizmus összeomlásához vezettek Közép- és Kelet-Európában. Szimbolikus esemény volt a hidegháborús megosztottságot jelképező berlini fal ledöntése 1989. november 9-én. Az első repedéseket a berlini falon azonban már az 1956-os magyarországi forradalom, az 1968-as prágai tavasz, valamint az 1980 nyarán lezajlott lengyelországi sztrájkok okozták. Magyarországon a történelmi események évfordulói mozgósító erővel bírnak, így volt ez a változás évében, 1989-ben is. Március 15-én körülbelül 80 ezer békés tüntető vonul az utcákra Budapesten demokratikus átalakulást sürgetve, és megalakult az ellenzéki kerekasztal is.
Az 1989. június–szeptember között zajló nemzeti egyeztető tárgyalások kompromisszumos eredményeként az MSZMP és az ellenzéki pártok, szervezetek elfogadták a demokratikus átalakulás politikai feltételeit. Sikerült megegyezni az alkotmány módosítása mellett az új választási rendszer meghatározó kérdéseiben is. A közvélemény-kutatók 1989 nyarán még az állampártot, az MSZMP-t tippelték a választások utáni legerősebb pártnak. Az időközi választások azonban megmutatták: a kommunista párt összefogással legyőzhető. Az MSZMP októberi szétesése tovább növelte az ellenzék választási esélyeit, az utódpárt (MSZP) taglétszáma is a vártnál lassabban gyarapodott. A kampány során az ellenzék két pártja tudott érdemben megerősödni: az Antall József vezette jobbközép MDF és a liberális SZDSZ.
Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke október 23-án a Parlament erkélyén kikiáltotta a Magyar Köztársaságot, ezáltal Magyarország ideiglenes köztársasági elnöke lett 1990. május 2-ig. Miután az Országgyűlés december 21-én – március 16-i hatállyal – feloszlatta önmagát, Szűrös Mátyás 1990. március 25-re kiírta az országgyűlési választások első fordulóját. A vegyes választási rendszer értelmében az Országgyűlés 386 mandátuma várt elosztásra. 176 mandátum a többségi elv alapján, egyéni kerületi rendszerben, kétfordulós eljárással, további 152 mandátum pedig az arányosság elve alapján, területi pártlistás rendszerben, egyfordulós eljárással. További 58 mandátum országos pártlistákról, az arányosság elvén alapuló (a töredékszavazatokra épített) kompenzációs rendszerben került szétosztásra.
Országos listát 12 párt volt képes állítani. Ezek: Agrárszövetség, Fiatal Demokraták Szövetsége, Független Kisgazdapárt, Hazafias Választási Koalíció, Kereszténydemokrata Néppárt, Magyar Demokrata Fórum, Magyar Néppárt, Magyarországi Szociáldemokrata Párt, Magyar Szocialista Munkáspárt, Magyar Szocialista Párt, Szabad Demokraták Szövetsége és Vállalkozók Pártja. A kommunizmust követő első szabad választás az MDF és az SZDSZ szoros versenyét hozta. Az 1989. novemberi népszavazási akció sikere, a radikális antikommunista propaganda, továbbá az akkori média szinte egyöntetű támogatása révén az SZDSZ népszerűsége 1989–90 telén jelentősen megnőtt, s márciusra megközelítette az MDF-ét. A szabad demokraták főként a fővárosban voltak erősek, ezzel szemben a vidékről (Lakitelek) induló MDF társadalmi beágyazottsága szélesebb volt. Antall pártjának sikerült elfogadtatnia magáról a „nyugodt erő” önmeghatározást is, ami a sok bizonytalanságot hozó hónapokban meghatározó tényezője lehetett az MDF győzelmének. Továbbá a „tavaszi nagytakarítás” jelszava kijelölte a legfőbb irányt: a kommunista rendszer békés lebontását.
A harminchárom évvel ezelőtti első szabad választás első fordulójában 4,9 millió választópolgár – a szavazásra jogosultak 65,8 százaléka – élt a demokrácia adta szavazati jogával. A pártlistákra leadott szavazatok száma és aránya a következőképpen alakult: MDF 24,73%, SZDSZ 21,39%, FKGP 11,73%, MSZP 10,89%, Fidesz 8,95%, KDNP 6,46%. Az első forduló két fontos kérdésről döntött. Egyrészt eldőlt, hogy hat párt kerül be az új Országgyűlésbe, a többi politikai formáció nem érte el az akkor négyszázalékos parlamenti küszöböt. Másrészt kiderült: az első fordulóban a demokratikus rendszerváltoztató pártok elsöprő győzelmet arattak, hiszen az állampárt két utódpártja –MSZP és MSZMP – együttvéve a szavazatok mindössze 14,57 százalékát kapta. Március 25. azonban a legfontosabb kérdést nyitva hagyta: mely párt(ok) alakíthat(nak) kormányt Magyarországon?
Az MDF potenciális koalíciós partnereivel, a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal az első forduló után választási szövetségre lépett. A második fordulóban, április 8-án 171 egyéni kerületben tartottak második fordulót az első fordulóhoz mérten kisebb (45,54 százalékos) részvétellel. A választás ezúttal is a Magyar Demokrata Fórum győzelmét hozta, 111 (az első fordulóval együtt 116) egyéni kerületben kapott mandátumot. Az SZDSZ 35, az FKGP 11, a KDNP 3, az MSZP, a Fidesz és az Agrárszövetség 1-1, a független és a közös jelöltek 4-4 egyéni helyhez jutottak. A második fordulóban eldőlt el az is, hogy az országos listákról hány mandátumot szereznek a pártok. Az új Országgyűlés 1990. május 2-án alakult meg. Összességében a magyar törvényhozásban a keresztény-nemzeti-polgári erők kerültek többségbe, ez határozta meg az új kormány összetételét is. 1990. május 23-án Antall Józsefnek, az MDF elnökének a vezetésével koalíciós kormány alakult, amelyben az MDF szövetségeseként az FKGP és a KDNP kapott tárcákat.
