1989. Nők a rendszerváltás éveiben

Az 1989-es kerekasztal-tárgyalásokat a rendszerváltás forgatókönyvének nevezték annak a forráskiadványnak a szerkesztői, akik négy vaskos kötetben adták közre a történelmi jelentőségű tárgyalások kivonatos jegyzőkönyveit. Joggal. A négy kötet a demokratikus jogállam megteremtésének legfontosabb dokumentumait tartalmazza. A tárgyalásokon napirendre került a választójogi törvény, a pártfinanszírozás, a közszolgálati média feletti pártkontroll, valamint a köztársasági elnöki intézmény létrehozása, hogy csak néhányat említsek a legfontosabb témák közül. Az elmúlt tíz év bebizonyította, hogy igazuk volt azoknak, akik a háromoldalú tárgyalásokat Magyarország huszadik századi történelmében kiemelkedő pillanatnak tekintették. Az ország ekkor került be az „új demokráciák" sorába, és ebben kitüntetett szerepe volt a tárgyalásoknak, amelyek során a megegyezésre hajló régi és új elitek reformnál többet, forradalomnál kevesebbet hajtottak végre. A több mint egy évig tartó tárgyalássorozatban a kerekasztal sokszor jutott a szétszakadás szélére, de végül a konszenzusos döntéshozatal elve mindig működőképesnek bizonyult. Nem túlzás azt állítani, hogy ez az idő a demokráciatanulás kemény próbatétele volt. Figyelemre méltó tény, hogy ebben a nehéz és küzdelmes folyamatban szinte kizárólag férfiak vettek részt. A csaknem háromezer oldalt lapozgatva oldalanként átlagosan nyolc-tíz férfinév bukkan fel: a sorsfordító Nemzeti Kerekasztal résztvevőinek nevei. Sok száz oldalt is végigböngészhetünk, míg egyetlen női nevet találunk az érdemi tárgyalásokat folytató szereplők között. A kerekasztal korai üléseinek kivonatos jegyzőkönyveit viszont a Független Jogászfórum két női munkatársa készítette, ahogyan ezt az előszóból megtudhatjuk. Gyanítom, hogy a későbbi tárgyalások jegyzőkönyveit ugyancsak nők