1968 Che Guevara

A második világháború utáni kettészakított világ arculatát és politikai térképét alaposan átalakította a gyarmati rendszer felbomlása és a függetlenné vált államok színrelépése. A hatvanas évek nemcsak az Egyesült Államok és a Szovjetunió szembenállásának, hanem a két szuperhatalom világ feletti uralma legalizálásának időszaka is volt. Ennek egyik következményeként zajlott le a parlamenti demokráciák egész intézményrendszerének, a politikai pártoknak a megmerevedése, a világpolitikai centrumok érdekeihez és céljaihoz való igazodása. Az egész világ visszhangozta az elnyomás, a gyarmatosítás és az imperializmus elleni követeléseket. A földhözragadt, papucsos kis Vietnamnak a félelmetesen hatalmas Amerikával szembeni győzelme hihetővé tette olyan lehetetlennek látszó célnak a kitűzését, mint a Guevara által megfogalmazott „újabb, egy, két és sok Vietnam létrehozását”. Ebben a hidegháborús hangulatban is felcsillant az igazságosabb társadalmi és nemzetközi viszonyok megvalósíthatóságának reménye.

Az Olaszországban kezdődő, hamarosan az egész nyugati világra kiterjedő, 1968 májusában Franciaországban tetőző diáklázadás a társadalom mélyében erjedő sokféle gondolat és fortyogó indulat váratlan kitörése volt, melynek megítéléséről a