1941. április 3. – Teleki Pál miniszterelnök halála

A magyar kultúra híres mecénásai közé tartozott a Teleki család. Széki gróf Teleki Pál 1879-ben született Budapesten. Az erdélyi családból származó Teleki a bencések középiskoláját végezte el magántanulóként, majd a magyar fővárosban földrajzot, jogot és államtudományt tanult. 1908-ban megházasodott, a bánsági német-osztrák származású Bissingen Nippenburg Johannától két gyermeke született: Géza és Mária. 

Teleki Pált 1910-ben a Földrajzi Társaság főtitkárává választották, ettől az évtől töltötte be a Turáni Társaság elnöki tisztét is. A „Nagy Háborúban” önkéntesként harcolt, 1919-ben a szegedi ellenkormány külügyminisztere volt, majd a párizsi békekonferencián bemutatta az 1910-es népszámlálás eredményei alapján készített „vörös térképét”. Hiába volt Teleki a földrajztudomány nemzetközi szaktekintélye, az antanthatalmak már 1918 végére eldöntötték az Osztrák–Magyar Monarchia felosztását, így a térkép nem hozhatott kedvező eredményt az újonnan meghúzott határok tekintetében.

Horthy Miklós kormányzó a Magyarország felosztását jelentő trianoni békediktátum aláírása után, 1920 júliusában nevezte ki miniszterelnökké a földrajztudós Teleki Pált. Rövid miniszterelnöksége a konszolidáció irányába tett lépések sorozataként írható le: a jogbiztonság megteremtése mellett a gazdasági stabilizációt szolgálták az intézkedései. IV. Károly király első visszatérési kísérlete (1921) következtében Teleki azonban lemondásra kényszerült, újabb kormányfői kinevezésére 1939-ig kellett várni. 1921 után visszavonult a politikától, Horthy magyarországi főcserkésszé nevezte ki, ebben a minőségében 1933-ban ő szervezte meg Gödöllőn a szervezet világtalálkozóját – a Magyar Cserkészszövetség az 1931-es badeni cserkész-világkonferencián nyerte el a negyedik dzsembori rendezési jogát úgy, hogy az Egyesült Államok mellett Ausztrália, Csehszlovákia és Hollandia nyújtott be pályázatot. A rendezvény a Trianon után elszigetelődött Magyarország számára kitörési pontot jelentett, megszervezésében meghatározó szerepet vállalt a tiszteletbeli magyar főcserkész, gróf Teleki Pál. A világtalálkozón 46 nemzet képviseletében 25 792 cserkész vett részt, 7617-en jöttek külföldről.

Teleki az Anschluss évében, 1938-ban tért vissza a politika világába: kultuszminiszter lett az Imrédy-kormányban. 1939 februárjában Horthy kormányzó másodszor is felkérte miniszterelnöknek. Nevéhez fűződik a revíziós politika két sikere: Kárpátalja, valamint Észak-Erdély és Székelyföld visszafoglalása. Magyarország ekkor csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. A második zsidótörvény végrehajtása mellett a harmadik zsidótörvény előkészítése is a miniszterelnöksége idején történt. Ekkor került bevezetésre a nyolcosztályos alapoktatás is. 

Az erdélyi származású politikus külpolitikai célja a második világháború idején a fegyveres semlegesség megőrzése és az ország erejének háború utáni időkre való megtartása volt. Teleki Pál Adolf Hitler lengyelországi hadjárata idején, 1939 szeptemberében nem járult hozzá ahhoz, hogy a náci Németország csapatai magyar vasútvonalakat használjanak, a lengyel menekültek előtt ellenben megnyitotta a határt. A fokozódó német nyomást az angolszász hatalmakkal ápolt kiegyensúlyozott viszony ellensúlyozta. Utóbbira példa a kormányzó és Teleki miniszterelnök megbízásából 1940 nyarán az USA-ba küldött Eckhardt Tibor kapcsolatépítési kísérlete. Az 1940-es német világháborús sikereket és a második bécsi döntést követően, november 20-án Magyarország megkötötte a háromhatalmi egyezményt, ebben hazánk vállalta, hogy segíti Németországot és Olaszországot, ha egy új belépő fél támadná meg őket. Így 1940 őszétől hazánk számára Jugoszlávia maradt az egyetlen olyan szomszédos ország, amelyre az egyre szűkülő mozgástérrel bíró magyar diplomácia még valamelyest számíthatott. 1940. december 12-én megszületett a magyar–jugoszláv egyezmény, amely kimondta: „A Magyar Királyság és a Jugoszláv Királyság között állandó béke és örökös barátság fog fennállni.” Teleki jól érzékelte a várható hatást: Nagy-Britannia támogatta a megegyezés hírét. London azt a lépést is üdvözölte, amely egy emigráns kormány felállítását kívánta elősegíteni, ha a németek megszállnák Magyarországot.

Az 1941. márciusi németellenes belgrádi politikai fordulat után Hitler döntést hozott Jugoszlávia lerohanásáról. Ez a lépés súlyos dilemma elé állította Teleki Pál miniszterelnököt, ugyanis a Führer Magyarország részvételét is követelte a délszláv állam elleni akció során. Ha a földrajztudós kormányfő enged a náci vezérnek, kiteljesítheti a revíziót a Délvidék birtokba vételével, ugyanakkor elveszíti a Nyugat jóindulatát, továbbá megszegi az örökbarátsági egyezményt. Ha ellenáll, kiteheti az országot a német megszállás veszélyének. A Teleki-kormányra óriási nyomás nehezedett: a náci Németország a hadsereg vezérkarán keresztül gyakorolt befolyást – újabb revíziós sikereket kilátásba helyezve Magyarország számára –, ugyanakkor Nagy-Britannia kinyilvánította, hogy minden Jugoszlávia elleni katonai lépés hadüzenetet jelent hazánk számára. Teleki Pálra olyan nagyfokú aggodalom nehezedett, amelyet nem tudott elviselni, és április 3-án hajnalban öngyilkosságot követett el. Búcsúlevelében, amelyet az ágya mellett hagyott, a miniszterelnök Horthy kormányzót vádolta a kialakult helyzetért. Winston Churchill így emlékezett rá: „Öngyilkossága áldozat volt, hogy felmentse önmagát és népét a Jugoszlávia elleni német támadás bűne alól. Ez tisztára mossa a nevét a történelem előtt.” Teleki halála után Horthy Bárdossy Lászlót nevezte ki kormányfőnek, akinek utasítására április 11-én a Magyar Honvédség csatlakozott a Jugoszláviát megszállókhoz. Ez a lépés a brit fenyegetéssel ellentétben akkor még nem jelentett casus bellit…

Teleki Pál halála óta időről időre felbukkannak olyan nézetek, amelyek szerint a végül Gödöllőn nyugvó miniszterelnök merénylet áldozata lett. Egyesek állítólag láttak németeket bemenni a Sándor-palotába azon a bizonyos éjszakán. Ezek a másodkézből származó, évtizedekkel később megjelenő információk több szempontból sem bizonyító erejűek. Németországnak nem volt érdeke a magyar miniszterelnök meggyilkolása, Teleki ugyanis végül beleegyezett a Jugoszlávia elleni akcióba, nem annak ténye, hanem módja miatt voltak aggályai. A holttest azonosításában részt vevő Leviczky Károly orvos is megerősítette, hogy a kormányfő öngyilkosságot követett el. A Teleki család tagjai sem vonták soha kétségbe annak tényét, hogy a miniszterelnök önkezével vetett véget életének. Telekire hatalmas nyomás nehezedett ezekben a napokban, és tudomásunk van legalább egy korábbi öngyilkossági kísérletéről is. Ráadásul a kormányfő ekkor – március végén – tudta meg, hogy édesanyja és felesége is súlyos betegségben szenved. Az elszigetelődő politikus búcsúlevele is világos üzenet volt: Teleki úgy élte meg, hogy korábbi sikeres politikai lépése, a semlegesség irányába mutató magyar–jugoszláv örökbarátsági szerződés is zsákutcába jutott, kudarcba fulladt.