rubicon

1938. Vereség „Mussolini fiaitól”

Az olasz–magyar világbajnoki döntő politikai háttere
11 perc olvasás

Az 1938-ban elért hatalmas magyar labdarúgósikerre méltatlanul kevés figyelem irányul. Pedig Zsengellérék vb-döntős eredményét azóta sem múlta felül egyetlen nemzeti tizenegyünk sem. Az „Arany­csa­pat” 1954-ben hasonlóképp ezüstérmet szerzett a svájci világbajnokságon, így az alig 16 évvel korábban döntőző válogatottunkat is méltán tekinthetjük aranycsapatnak. A ’38-as gárda azonban ugyanúgy vert seregként élte meg a ma már elérhetetlen messzeségben lévő 2. helyet, mint az ’54-es, és ugyanúgy nem játszott soha többé ugyanabban az összeállításban. A legen­da szerint Mussolini fiai­nak politikai okokból kellett győzniük, miként majd a ’66-os angliai világbajnokságon is – a néphit szerint – politikai okokból kellett átengedni a győzelmet a szövetséges Szovjet­uniónak.

A franciák rengeteget adtak a futballvilágnak. Jules Rimet, a FIFA akkori elnöke oroszlánszerepet vállalt a húszas–harmincas évek fordulóján az első világbajnokság kiírásában, az ő nevét kapta később a trófea. Régi harcostársát, Henry Delaunay-t tartják az Európa-bajnokság szülőatyjának, noha az első selejtezőt csak három évvel a halála után játszotta a magyar és a szovjet válogatott. Gabriel Hanot és a L’Équipe szerkesztősége hozta létre a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, majd alapította meg a mindmáig legnagyobb tekintéllyel bíró egyéni díjat, az Aranylabdát.

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.