A tekintélyuralmi politikát Németországban még a világgazdasági válság és annak a belügyekre gyakorolt gazdasági-pénzügyi következményei előtt az 1929–1930 telén hozott 48. törvénycikk alapozta meg, amelyet Brüning, Papen és Schleicher birodalmi kancellárok egyre növekvő keménységgel hajtottak végre, a köztársaság kárára és végeredményben Hitler javára. Nem kellett a barna demagógnak egy lépést sem tennie, hogy végül betakaríthassa azt a termést, melynek magjait konzervatív kengyeltartói vetettek el. A hatalmat azok az erők játszották a kezére, akik az 1919-ben létrejött köztársasággal szemben a porosz-német parancsuralmi államhoz való visszatérést tűzték ki célul.
E tekintélyuralmi politikának rettenetes következményei voltak. A Reichstagot 1930-tól kezdve lépésről lépésre kikapcsolták a rendszeres törvényhozási folyamatból, illetve többhetes elnapolások miatt önmagát kapcsolta ki. Teret hódított a demokratikus pártok parlamenti kontrollját egyre inkább nélkülöző elnöki szükségrendeleti kormányzás, különösen Heinrich Brüning merev takarékossági és deflációs politikája idején. A „pártok feloszlatásának” végzetes jelszava már egy évvel Hitler hatalomra jutása előtt a köztudatban forgott.
1930-tól lépésről lépésre megszüntették
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
