Ingyenesen olvasható
Charles A. Lindbergh (1902–74) amerikai pilóta nem azért lett híres 1927-ben, mert elsőként, vagy azért, mert leszállás nélkül repült az óceán fölött – ezt már többen megtették 1919-től –, hanem kizárólag azért, mert az utat egyedül tette meg. Detroitban született, s mérnöki végzettséget szerzett a Michigani Egyetemen. Légi mutatványaival elnyerte a Daredevil („fenegyerek”) Lindbergh nevet. Az amerikai légiposta-szolgálat gépein teljesített szolgálatot, majd az úgynevezett „Jószándék túrán” végigrepülte Latin-Amerika országait (1927–28). Raymond Orteig, két New York-i szálloda tulajdonosa 1919-ben kitűzött egy 25 000 dolláros díjat annak a pilótának, aki egyedül és egyhuzamban végigrepüli a New York és Párizs közti távolságot. Lindbergh 1927. május 20-án szállt fel Spirit of St. Louis (St. Louis szelleme) elnevezésű repülőgépével – valószínűleg azért nevezték így, mert St. Louis üzletemberei támogatták anyagilag a vállalkozást. Se rádiót, se ejtőernyőt nem vitt magával, hogy ezzel is könnyebb legyen gép, csak üzemanyagot, vizet és szendvicseket. Május 21-én délelőtt 10 óra 22 perckor szállt le, 33 és fél órás repülés után a párizsi Le Bourget repülőtéren. Százötvenezer fős tömeg rohanta meg a repülőteret, és az ünneplők fél órán keresztül hurcolták a pilótát a vállukon. Lindbergh világhírre tett szert, s ettől kezdve bármi történt vele, számíthatott a sajtó érdeklődésére. Kilenc amerikai és öt európai kitüntetést kapott, mindenhol lelkesen ünnepelték, ő pedig bejárta a világot, és népszerűsítette a repülést. A Time magazin őt nevezte először „az év emberének”, s még egy új táncot is elneveztek róla.
1932-ben azért kapta újra szárnyra a világhír, mert március 1-én elrabolták másfél éves kisfiát. A nyomozás eredménytelen volt, s Lindbergh végül megfizette a kért váltságdíjat. „Az évszázad bűnténye” két hónapon át tartotta izgalomban Amerikát, amíg május 12-én véletlenül megtalálták a gyermek holttestét az erdőben, három kilométerre Lindberghék házától. Lindbergh kisfia valószínűleg még az elrablása idején meghalt: vagy agyonütötték, vagy baleset történt. A kizsarolt pénz egy részét 1934 szeptemberében találták meg a büntetett előéletű Bruno Richard Hauptman bronxi otthonában. A bíróság halálra ítélte, s villamosszékben kivégezték. Lindberghék belefáradtak az újságírók zaklatásába, s 1935 végén három évre Angliába költöztek.
Lindbergh többször járt a náci Németországban, ahol kapcsolatba került Hermann Göringgel, a német légierő parancsnokával, s kitüntetéseket fogadott el tőle. Ellenezte a Németország elleni háborúba való bekapcsolódást, s még 1941-ben is azt javasolta, kössenek inkább semlegességi szerződést Hitlerrel. Franklin Delano Roosevelt elnök defetistának nevezte, mire Lindbergh lemondott az amerikai légierő ezredesének rangjáról. Roosevelt meggyőződéses nácinak tartotta, holott inkább csak megtévesztett szimpatizáns lehetett. Háborúellenes nézeteit viszont a Pearl Harbor-i támadás előtt az amerikaiak nagy része osztotta.
A második világháború idején hiába kérte, hogy vegyék vissza a légierőhöz. Végül technikai konzultánsként és egy repülőgépgyártó nagyvállalat helyi képviselőjeként vett részt a csendes-óceáni harcokban. Eisenhower elnök 1954-ben visszavétette a légierőhöz, s dandártábornokká nevezte ki. Élete végén természetvédelmi ügyekben állt a nyilvánosság elé. Feleségétől hat, három német szeretőjétől pedig további hét gyermeke született. Vagyis minden szempontból alkalmas személy volt arra, hogy jó időre magára vonja az újságírók figyelmét.
