rubicon

1919. március 21.

A Károlyi-kormány bukásának okairól
12 perc olvasás

A Károlyi-kormány bukásának története a történelem iránt érdeklődők számára közismert, Károlyi lemondásának okairól sokat írtak, különböző értékelésekkel, így inkább arra a kérdésre próbálnék válaszolni: mi volt a bukás nyilvánvaló okainak fontossági sorrendje, melyik mennyire volt meg­határozó. Ezeket az okokat, némi leegyszerűsítéssel, három csoportra lehet osztani: 1. Károlyinak és kormányának teljesítménye, 2. a belpolitikai helyzet, 3. a külső tényezők.

Károlyi és kormánya (amely 1919. januártól formálisan Berinkey-kormány volt, de a politikai vezetést Károlyi mint ideiglenes köztársasági elnök megtartotta magának) természetesen követett el különböző súlyú hibákat, amelyekre még visszatérek, de ezeknek a bukásban – véleményem szerint – nem volt döntő szerepük. A térség más kormányaihoz hasonlítva: a román vagy ukrán kormányok politikájával sem magyarázhatjuk, hogy Románia megnagyobbodva került ki a világháborúból, a független ukrán államot viszont egyéves lét után felosztották Lengyelország és Szovjet-Oroszország között.

Mi lett volna, ha?

Igazából nem tudom komolyan venni, de elterjedtsége, hogy ne mondjam, népszerűsége miatt meg kell említenem azt a nézetet, amely a bukás, sőt Trianon fő okát Károlyi alkalmatlanságában látja. Károlyi nem volt profi politikus, s bár helyzetértékelése többnyire helyesnek bizonyult, nem rendelkezett olyan vezetői képességekkel és gyakorlattal, mint Tisza Kálmán, Tisza István vagy saját miniszterei közül például Garami Ernő. Népszerűsége emelte kormányra, és a

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.