Ingyenesen olvasható
1850-ben a rabszolgatartó déli államok megnyugtatására, a nemzeti egység megőrzése reményében az Egyesült Államok kongresszusa egy törvénnyel megkönnyítette a szabad államokba szökött rabszolgák elfogását és visszaszállítását. Ez hatalmas felzúdulást okozott a rabszolgaság ellenzőinek körében, botrány botrányt követett, és az északi államokban olykor fegyveresen szabadították ki az elfogottakat.
A felháborodottak közé tartozott az ohiói Cincinnatiban élő Harriet Beecher Stove (1811–1896) asszony is. Connecticutban született, református lelkész lánya, felesége és nővére volt. Sógornője ezt mondta neki: „Hattie, ha úgy forgatnám a tollat, mint te, írnék valami olyat, hogy az egész nemzet érezze meg belőle, milyen átkozott dolog a rabszolgaság!” Mire ő így felelt: „Ha megélem, megteszem!” És miután elvégezte a házimunkát, lefektette hét gyermekét, gyertyafény mellett, a konyhában megírta minden idők egyik leghatásosabb regényét. Nem egész egy éven belül 300 000 példány fogyott el belőle. Egyesek szerint ez volt az első bestseller. Bostonban egy éven belül 300 újszülött kapta az Éva nevet a regény egyik szereplője után. Nagy-Britanniában egy éven belül 1 200 000 példányt adtak el, de nemzetközi copyright törvények híján a szerző nem részesült a bevételekből. Palmerston brit politikus, akinek hamarosan miniszterelnökként kellett eldöntenie, hogy segíti-e a déli államokat az amerikai polgárháborúban, háromszor olvasta végig, Longfellow amerikai költő pedig kijelentette, hogy „ekkora irodalmi ökölcsapásra még sohasem került sor”. Lincolnról tudjuk, hogy 1862 nyarán kikölcsönözte a Kongresszusi Könyvtárból a regényhez írott dokumentációt, az A Key for Uncle Tom’s Cabin című könyvet. Amikor pedig találkozott a szerzővel, így üdvözölte: „Szóval maga az a kis asszony, aki e nagy háborút okozó regényt írta!”
Beecher Stove asszony olvasmányos, izgalmas, érzelmes regényt írt, emlékezetes szereplőkkel és jelenetekkel. Egyáltalán nem tüntette fel ellenszenvesnek a déli embereket, a regény több rokonszenves szereplője déli, és a legellenszenvesebbek között is sok a „jenki”, vagyis az északi. De realista módon ismerteti a rabszolgák kiszolgáltatott helyzetét s azt is, hogyan torzítja ez az intézmény a különböző emberi kapcsolatokat.
Délen szerették volna betiltani a regényt, de oly nagy volt az érdeklődés, hogy a boltosok nem győzték a rendeléseket. Két éven belül tizenöt könyvet írtak ellene. Ezek általában arról szóltak, hogy milyen boldogan élnek a rabszolgák a déli államokban. Az egyik címe így hangzott: „Tamás bátya a kunyhójában Virginiában és Tamás enélkül Bostonban”.
Később sokan túlságosan alázatosnak tartották a regény címszereplőjét – valószínűleg a könnyfakasztó színházi feldolgozások, az úgynevezett „Tom Show”-k miatt. Tamás bátya valóban egy Krisztus-szerű jellem, aki vállalja a szenvedést, de nem folyamodik erőszakhoz. A feketék sokáig „Tamás bátyának” csúfolták alázatosnak tartott társaikat. A regényben azonban aktív, harcias rabszolgák is szerepelnek, például Eliza, aki jégtáblákon át menekül gyermekével a rabszolgavadászok elől, férje, George, aki fegyveresen is szembeszáll velük, vagy Cassy, aki őrületbe kergeti babonás gazdáját.
Kilenc filmes feldolgozása készült el a némafilm korszakában. A hangos film korszakában azonban csak Radványi Géza forgatott egy német filmet a regényből (1965), és egy brazil tévéfilmsorozat (1969–70) őrzi emlékét. Talán túl romantikusnak találták – vagy nem kívántak vitákat kirobbantani.
Több mai kritikus is hangsúlyozta, hogy a regény politikai jelentőségétől függetlenül is több elismerést érdemel, mint amennyiben részesült a 20. században. Csak azt tudom javasolni, hogy olvassa el mindenki.
