Magyarország és Ausztria 1848–49-es konfliktusát sokan és sokszor próbálták meg egyetlen szóval jellemezni. Az 1849 után megjelent osztrák és orosz munkák a forradalom, lázadás, felkelés (Revolution, Rebellion, Aufstand, Insurrektion) szavakat használták. Az 1849–1867 között Magyarországon magyarul vagy németül megjelent művekben is a forradalom, illetve a Revolution szóval illették az eseményeket; így tett Szilágyi Sándor, de Kemény Zsigmond is Forradalom után című röpiratában bírálta a kossuthi túlzó politikát.
A 19. századi „hivatalos" osztrák munkák a pejoratív forradalom mellett legfeljebb hadjáratok történeteként voltak hajlandók tárgyalni az eseményeket. Jellemző módon azonban csak a téli és nyári hadjárat, tehát az osztrákok számára sikeres két eseménysor szerepelt a címekben; a tavaszi hadjáratot hiába keresnénk közöttük.
De mit is értünk forradalmon? S forradalom volt-e az, ami 1848 márciusában (szűkebb értelemben március 15-én) lezajlott? Tudták-e a résztvevők, hogy forradalmat csináltak; egyáltalán, forradalomnak tekintették-e az eseményeket?
A magyarok és pártolóik függetlenségi háborúról, nemzeti harcról, szabadságharcról írtak, a forradalom szó használatát lehetőleg kerülték. Kivételként említhető Charles Louis Chassin és Irányi Dániel 1859–1860-ban Franciaországban megjelent
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.
