Ingyenesen olvasható
Ha volt I. Napóleon császárnak szerelme, az minden bizonnyal az első felesége volt, Marie Josèphe Rose Tasher de La Pagerie, akit ő csak Joséphine néven emlegetett. 1796. március 9-én vette feleségül, mielőtt megindult első itáliai hadjáratára.
A Bonaparte család fel volt háborodva: az asszony hat évvel volt idősebb Napóleonnál, nem volt vagyona, és előző házasságából már volt két gyermeke. Martinique szigetén született, 1763-ban, s egy helyi boszorkány kislánykorában azt jósolta neki, hogy a királynénál is nagyobb rangra emelik majd. Ültetvényes nemesi családból származott. 1779-ben Párizsban Alexandre de Beauharnais vikomt felesége lett, akit a forradalmi terror idején kivégeztek (1794). Az asszony is három hónapot töltött a börtönben, s a hagyomány szerint annak köszönhette megmenekülését, hogy egy írnok a vádiratot eltüntette – apránként megrágta és lenyelte. Kiszabadulása után befolyásos személyiségek támogatásának köszönhetően szalonja a párizsi társasági élet egyik központjává vált.
Jókedvű, könnyelmű asszonyként nem volt különösebben szerelmes a férjébe, házasságuk elején meg is csalta, s csak megkésve ébredt rá, hogy a korszak egyik legjelentősebb személyiségéhez ment hozzá. Császárnéként rendkívül nagylelkű és segítőkész volt mindenkivel, még azokkal is, akik fiatalkorában ártottak neki. Mindig bölcs és humánus politikára próbálta rábeszélni férjét. Az általa neoklasszikus stílusban átépíttetett Malmaison kastélyban telepedett le. Rózsakertet hozott létre, mintegy 250 fajta rózsából.
Napóleon szerette őt, de a hatalmat jobban szerette, s mivel az asszony nem tudott utódot szülni neki, 1809-ben Malmaison és a császárnéi cím meghagyásával elvált tőle. A katonák egymás között arról morogtak, hogy nem lett volna szabad elküldenie „az öregasszonyt” (vagyis a negyvenhat éves Joséphine-t), mert ezzel szerencsecsillagától is megvált.
Joséphine 1814-ben tüdőbajban halt meg. Első férjétől született fia, Eugène Beauharnais a császár jóvoltából Itália alkirálya (1805–14) lett, s ő győzte le a magyar hadsereget az 1808-as győri csatában. Lánya, Hortense pedig holland királyné (1806–14) és a majdani III. Napóleon anyja lett.
Az Elba szigetéről visszatért Napóleon hosszan időzött Malmaisonban, és így beszélt első feleségéről: „Igazi nő volt, a szó legteljesebb értelmében, változékony, eleven és végtelenül jószívű… Őt szerettem a legjobban.” Amikor halálos ágyán feküdt Szent Ilona szigetén, a jelen lévő Montholon tábornok szerint ezek voltak utolsó szavai: „Franciaország… hadsereg… a hadsereg eleje… Joséphine…”
