1732. február 22. – George Washington elnök születése

George Washington, egy virginiai ültetvényes család 1732-ben született fia remek lovas volt, kiváló vadász, és földmérőként ugyanolyan jól ismerte a vadont, mint a westernfilmek hősei. 1753-ban Virginia brit kormányzója őt küldte el az Erie-tó közelében táborozó franciákhoz, hogy lebeszélje őket az Ohio völgyének megszállásáról. A küldetés során Washington túlélte egy indián orvtámadását s a hideg fürdőt a Monongahela-folyó jégtáblái között. A következő évben már a gyarmat önkéntesei élén keveredett tűzharcba a franciákkal, megindítva ezzel a hétéves háborúhoz vezető hadműveleteket. A hétéves háború (1756—63) elején, amikor egy hosszan elhúzódó határvidéket próbált megvédelmezni önkéntesei élén, már azt terjesztették róla, hogy nem fogja a golyó.

Az amerikai függetlenségi háborúban (1775–1783) a Kontinentális Hadsereg parancsnokává nevezték ki. Afféle anti-Napóleonként több csatát vesztett el, mint amennyit megnyert, mégis győzelemmel fejezte be a háborút. A harcot sohasem adta fel, és nem hagyta el szedett-vetett hadseregét, amely nélküle minden bizonnyal teljesen felbomlott volna. A civil lakosság fosztogatását szigorúan eltiltotta, s így sikerült megőriznie a hadserege iránti társadalmi rokonszenvet. Azt is felismerte, hogy elég elkerülnie a nagyobb ütközeteket s a társadalom támogatását megőrizve kitartani addig, amíg a britek be nem látják, hogy nem képesek sem döntő győzelmet aratni, sem tartós megszállás alá vonni a lázadók óriási területét. Ez a pillanat akkor következett be, amikor 1781-ben Washington Yorktownnál megadásra kényszerített 7241 brit katonát és 840 tengerészt. Tekintélyt parancsoló, nyugodt óriás volt, aki végtelen önfegyelmet kényszerített magára, s indulatai csak ritkán ragadták el. Katonái tisztelték, mert a legveszélyesebb pontokon is felbukkant fehér lován, s nem törődött a golyózáporral. Szívélyes volt, és barátságos, de kimért, és senki sem mert komázni vele.

Egy kivételes történelmi pillanatban Washington ugyanolyan társadalmi támogatással vehette volna át az egyeduralmat, mint francia kortársa, Napóleon. A katonai összeomlás, pénzügyi válság és társadalmi anarchia fenyegetése idején sok katonatiszt, bankár és politikus kínálta fel neki, hogy a haza megmentése érdekében hozzon létre ideiglenes diktatúrát vagy éppen monarchiát, ő azonban felháborodva elutasította ajánlataikat. Az Egyesült Államok történetének első és egyben utolsó puccskísérletét személyes fellépésével akadályozta meg. 1783. március 15-én a lázadásra kész tisztek newburghi gyűlésén felolvasta a kongresszus egyik levelét, amelyhez ezt fűzte hozzá: „Uraim, bizonyára megengedik nekem, hogy föltegyem a szemüvegemet, hiszen nemcsak megőszültem, de csaknem meg is vakultam hazám