Ingyenesen olvasható
Kassán 1626. március 2-án vette kezdetét Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és Brandenburgi Katalin porosz hercegnő fényes lakodalma. A politikai célzatú házasságkötést már 1625-ben kezdeményezte a fejedelem, ezért több követséget is küldött Brandenburgba, György Vilmos választófejedelemhez, hogy húga kezét megkérje. A diplomáciai előkészítés sokáig tartott, tekintve, hogy Wasa III. Zsigmond lengyel király rossz néven vette, hogy Bethlen sógorságba kerülhet II. Gusztáv Adolf svéd királlyal, aki akkoriban Lengyelországgal ellenséges viszonyban volt. A svéd király hitvese ugyanis Katalin testvére, Mária Eleonóra volt. Ráadásul Poroszország hűbérese volt Lengyelországnak, s György Vilmos választó is tudta, hogy ezzel a házassággal konfliktusba kerülhet a lengyelekkel, mégis igent mondott a kérésre. Bethlen katonai segítséget ajánlott az európai protestáns államok számára, és valószínűleg lehetett egy másik ajánlata is: mégpedig hogy Katalint fejedelmi utódjává választatja az erdélyi országgyűléssel. A régebbi történetírás általában Bethlennek a fiatal hitvese iránt fellángoló érzelmeivel magyarázta, hogy a házasságkötés után néhány hónappal, május 24-én a fejedelmi utódválasztás meg is történt. Ez az érzelmi indíttatás azonban kevéssé volt hihető, a választás ténye értetlenséget és ellenérzéseket keltett kortársaiban is. Annál is inkább, mert Bethlen rokonságában voltak a fejedelemségre alkalmasabb személyek, akár öccsére, Istvánra vagy annak fiaira, ifjabb Istvánra vagy Péterre gondolunk.
Az előzetes esküvő Berlinben már 1626. január 22-én lezajlott, ezen Rákóczi György képviselte a fejedelmet, és ő is kísérte a hercegnőt a lakodalom színhelyére. A huszonnégy éves Katalin kétszázötven fős kísérettel érkezett, de Bethlen is kitett magáért. Mintegy hatezer lovas, köztük hajdúk és német puskások alkották az ünnepi kíséretet. A jegyespár március elsején találkozott személyesen először, ünnepélyes külsőségek közepette. Kemény János így írta le találkozásukat: „Megegyezvén azért, az fejedelemasszonnyal lévő násznépe általjüve az Hernád vizén, az fejedelem is lován az hintó mellé méne, főlován meghántatván magát, de egyik fél is nem szállván le akkor; hanem felvont igen friss sátorok előtt az hercegkisasszony hintójából, az fejedelem is lováról leszállván fogának kezet, és adának csókot egymásnak, s menének sátorokban az nevezetes személyekkel mindkét részről.” A lakodalom egy hétig tartott és annak minden külsőségét felvonultatta, a tűzijátékoktól a bohóctréfákig. Számos külföldi uralkodó, köztük a szultán, II. Ferdinánd, Miksa bajor választó és a szomszédos román vajdák is követekkel képviseltették magukat. A magyar főurak közül Pázmány Péter és Esterházy Miklós szintén követet küldött. Távol maradtak azonban Bethlen szövetségesei, II. Gusztáv Adolf és I. János György szász választó képviselői. Lengyelországból a krakkói püspök és két nemesúr lehetett jelen, ugyanis Bethlen nem fogadta III. Zsigmond lengyel király követét, mert a számára hozott levél címzésében nem a megfelelő titulusok voltak feltüntetve.
A Miksa bajor herceget képviselő Maximilian von Kurz jelentésében az egész eseményről, a körülményekről és magáról Bethlenről is lekezelően vélekedett: „Az ünnepi játékokból nem rendeztek meg mást, csak lovas gyűrűjátékot, kopjatörést – amelynek során Bethlen udvari bolondja halálát lelte –, minden este a tánc után tűzijátékot és két álarcos felvonulást. A vendéglátás is pocsék volt, nyolc-kilencféle halétel (mivel a katolikusok a böjt miatt húst nem ettek), de nem friss, hanem sózott hal került az asztalra. A látványételek fából, papírból és más rossz dolgokból készültek… A muzsikusok közt német, magyar és török zenekarok voltak, mind a legrosszabb fajtából.” A rosszindulatú vendég más pletykákat is összehordott: például hogy a fejedelem 125 000 birodalmi tallér értékű ékszert ajándékozott ifjú feleségének, de ezeket majd vissza kell adnia, és hogy Bethlen az esküvő miatt Katalinra való tekintettel elküldte 12 ágyasát, de később visszaveszi őket. Ezeknek természetesen semmi alapjuk nem volt, de a jelentés jól mutatja a Bethlenről alkotott nyugat-európai vélemények egy részének ellenséges színezetét.
