Ingyenesen olvasható
A somlyai Báthory család utolsó férfisarja, Báthory Gábor már 1607 januárjában, Bocskai István halála után néhány nappal bejelentette, hogy magának kívánja megszerezni a fejedelemség trónját. Murád pasa nagyvezírnek írt levelében utalt a Báthoryak hősi múltjára és mindenkori hűségére a fényes portához, de merészen azt is kijelentette, hogy a fejedelemség vér szerint is őt illeti. Az erdélyi rendek ekkor azonban még Bocskai erdélyi kormányzóját, Rákóczi Zsigmondot választották fejedelmüknek. Az 1607 őszén a Tiszántúlon kirobbant második hajdúfelkelés meghozta az ifjú Báthory szerencséjét. Megállapodott a hajdúság vezetőivel, hogy ha behozzák az erdélyi fejedelemségre, azaz katonai erővel támogatják, ő gondoskodni fog telepeikről, a Bocskai által adott szabadságjogaik biztosításáról és szabad vallásgyakorlatukról. A két hajdúvezért, Nagy Andrást és Elek Jánost pedig tanácsosai körébe emeli. A leendő fejedelem megígérte, hogy a Váradtól Ecsedig és Kállóig húzódó területen letelepíti a még házhelyet nem kapott hajdúkat, a közhajdúk pedig fizetséget is kapnak szolgálataikért. Ezután már csak Rákóczival kellett megegyeznie, aki idős és a politikai intrikákban is tapasztalt ember lévén megfelelő anyagi juttatás – a többi között Sáros és Szádvár váruradalmak – fejében március 5-én hivatalosan is lemondott a fejedelmi trónról, és családjával együtt másnap királysági birtokaira távozott.
A Kolozsváron összegyűlt erdélyi rendek március 7-én választották meg Báthory Gábort fejedelmükké, amiben a többi között az őt támogató Bethlen Gábornak is kulcsszerepe volt. A választás eredményét még aznap kihirdették a városban, „örömet lövetének az nap a piaczon trombitálván és dobolván”. Az ifjú Gábor, a „Báthori-ágnak tündöklő csillaga” Ecseden tartózkodott a választás idején, abban a várban, amelyben felnőtt, miután árvaságra jutott. Az 1606-ban elhunyt ecsedi Báthory István országbírótól örökölt hatalmas birtoktestekkel, uradalmakkal rendelkező Gábor a legnagyobb birtokosok közé tartozott az országban. Vagyonából bőven futotta a hajdúk felfogadására és szolgálatába állítására. A somlyai Báthoryak neve ezenfelül a legszebb emlékeket idézte az erdélyiek köreiben, így a választás elől elhárultak az akadályok.
A rendek küldöttsége Kornis Boldizsár vezetésével március 9-én indult el Ecsedre, magukkal vitték a már kidolgozott conditiókat, azaz azokat a feltételeket, amelyek elfogadása esetén Báthory Gábor ténylegesen is elfoglalhatja a trónt. A néhány napos tárgyalást követően Báthory beleegyezését adta az elé tárt feltételekhez, és köszönőlevelet fogalmazott az őt megválasztó országgyűlés tagjainak, amelyben kijelentette: „Erdélyre immár gondom lészen, mint hazámra.” Ezt követően feleségét, Palocsai Annát otthon hagyva, fényes kísérettel indult el Kolozsvárra. A város felé közeledve örömmel lovagolt elé az erdélyi nemesség kis csapata, élén Bethlen Gáborral.
1608. március 30-án, virágvasárnapon hajdúvitézei körében érkezett meg Kolozsvárra a daliás, királyi termetű és megnyerő modorú fiatalember, a „Tündérkirályfi”, akinek személyes varázsáról számos korabeli forrás beszámolt. Bevonulása a győzedelmes hadvezérekéhez volt fogható. Az erdélyi rendek sokat vártak és reméltek az ifjú fejedelemtől, az őt fogadó szónok e szavakkal köszöntötte: „nagy tettekkel érje föl Istvánt, kegyességgel Kristófot, hazaszeretettel Andrást”. Másnap az országgyűlés tagjainak jelenlétében a Szent Mihály-székesegyházban letette a fejedelmi esküt, mégpedig a nemzet jogainak és kiváltságainak, a szabad vallásgyakorlatnak, valamint a számára rendelt conditióknak és Erdély törvényeinek a megtartására.
Az ifjú fejedelem első embere, Bethlen Gábor utazott 1608-ban Konstantinápolyba, ahol összeköttetéseinek köszönhetően sikerült kieszközölnie Báthory Gábor részére a szultáni ahdnámét. Bethlen Gábor hazafelé egy portai főajtónálló kíséretében a beiktatáshoz szükséges kellékekkel együtt 1608 november végén érkezett meg Erdélybe. A új fejedelem beiktatása az ahdnáme birtokában már a szászsebesi országgyűlésen november 29-én történt meg.
