rubicon

[1526] Mohácsnál győzni fogunk...

Utak és útvesztők Mohács emlékezetének mezején
29 perc olvasás

Ki ne ismerné az István, a király rockopera ikonikus sorait, melyekben hosszú éveken át a fantasztikus hangú Deák Bill Gyula mint Torda sámán adott katartikus próféciát a legteljesebb alternatív magyar történelemről?

E vízió azonban nem a legendás szerző magányos gondolatainak gyümölcse, hanem több generáció tépelődésének tudati terméke volt, van – és attól tartok, lesz is még évtizedeken keresztül.

„Valahol utat vesztettünk” – vetette papírra a bús sorsú Ady Endre 1913-ban, és a közvélemény rendre az 1526. augusztus 29. délutánján lezajlott csatában találta meg az eltévelyedés első jelentős állomását.

Jelen írás azt járja körül, hogy vajon törvényszerű volt-e a vereség és annak közvetlen következménye – a polgárháború, a királyság szétszakadása és az oszmán hódítás –, vagy más (jobb és rosszabb) forgatókönyvek is lé­teztek a magyarság számára a történelem színpadán.

Történhetett volna-e másképp?

A kérdésfelvetés korántsem pusztán elméleti, és nem is történelmietlen. A tör­ténettudományban évszázados kérdés, hogy nagy emberek nagy tettei hagynak-e lenyomatot a történelem szövetén, miközben a névtelen

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.