15. James Buchanan (1857–1861)

Ez a tipikus hivatásos po­litikus a pennsylvaniai (1815–1816), majd a szö­­­­­vetségi Képviselőház (1821–1831) tagjaként, szentpétervári követként (1832–1833), szenátorként (1834–1845), angliai követként (1853–1856) szolgálta előbb a Föderalista, majd a Demokrata Pártot. 

Az ő elnöksége idején éleződött ki végzetesen az észa­ki és déli államok ellentéte, amelyet az 1857-ben kitört gazdasági válság is fokozott. Buchanan a régi politikusnemzedék utolsó képviselőjeként kompromisszumra törekedett egy olyan helyzetben, amikor erre már egyik fél sem volt hajlan­dó. Roger B. Taney főbíró egy rabszolga, Dred Scott ügyében olyan ítéletet hozott, mely szerint a rabszol­­ga magántulajdon, ezért bármelyik territóriumra átvihető (1857). Észa­kon ebből azt a következtetést vonták le, hogy a déliek fokozatosan ki akarják terjeszteni a rabszolgaságot az egész unió területére. A déli­eket viszont az háborította fel, hogy az északiak már a Legfelsőbb Bíróság döntéseit sem tisztelik. 

A republikánusok vámemelést, a kontinentális vasút meg­építését és olyan törvényt követeltek, amely megkönnyíti a telepeseknek a nyugati földek birtokba vételét. A déliek ezt ellenezték, a telepestörvény első változatát az alelnök szavazta le a Szenátusban, második változatát pedig Buchanan vétóz­ta meg. 

Amikor John Brown 1859 októberében elfoglalta Harpers Ferry fegyverraktárát, hogy rabszolgafelkelést robbantson ki, a déliek az északi törekvések autentikus