1431. február 21. – Megkezdődik Jeanne d'Arc pere

A lányt, akit az utókor Jeanne d’Arc, majd 1920-tól Szent Johanna néven emleget, kortársai kizárólag Szűz Johannának nevezték. Egy Vogézekben fekvő kis faluból érkezett, Domrémyből. Vallomásai szerint tizenhárom éves korában, 1425 nyarának egy déli óráján apja kertjében égi hangot hallott, amely arra szólította fel, hogy siessen Franciaország királyának segítségére. 

1429-ben sikerült rábeszélnie egy kapitányt, hogy adjon neki kardot, férfiruhát s fegyveres kíséretet, hogy eljuthasson a királyhoz. Chinonban felismerte VII. Károlyt udvaroncai között, s elérte, hogy komolyan foglalkozzék vele. Hosszas vizsgálat után Poitiers-be vitték, egy parlamenti bíró házába, ahol az egyház képviselői is meglátogatták. Igazolt szüzessége minden bizonnyal növelte hitelét: olyan erény volt ez ekkoriban, amely a nép szemében rendkívülinek tűnt. Újabb kihallgatások után „Az egyház tagjai arra következtetésre jutottak, írta egy kortárs, hogy […] tekintetbe véve a király és a királyság nagy szükségét, azt, hogy a király és a hozzá hű alattvalók e pillanatban el vannak keseredve, és nem tudják, hogy Istenen kívül miben reménykedhetnek még, a király elfogadhatja a lány által kínált segítséget.” A katonák körében már amúgy is az a szóbeszéd járta, hogy a királyságot egy asszony juttatta az angolok kezére (Izabella, VI. Károly felesége), s ezért csak egy szűz mentheti meg.

Áprilisban a lány a királyi hadsereggel az angolok által ostromolt Orléans segítségére sietett. A védők csodálkozva jegyezték fel, hogy a szűz érkezése után azonnal megfordult a szél, s a folyón veszteglő élelemszállító bárkák bejuthattak a városba. A harcosok hinni kezdtek benne, s egyre több bástyát foglaltak vissza az angoloktól, akik május 8-án felhagytak az ostrommal. E stratégiai s még inkább erkölcsi győzelem megnövelte a király és hadvezérei önbizalmát, és országszerte elterjesztette a csodatévő szűz fellépésének hírét. Johanna különben soha senkit sem ölt meg: kizárólag a harcosokat buzdította saját tervezésű zászlajával kezében, amelyen Krisztus képe volt látható.

A királyi sereg folytatta a városok felszabadítását, s június végén kezdetét vehette a „felszentelés lovaglása” Reims felé. Július 17-én VII. Károlyt a Szent Ampulla olajával felszentelték a reims-i katedrális szentélyében. Mellette ott állt a szűz, fehér lobogójával. Immár senki sem kételkedhetett VII. Károly hatalmának törvényességében. 

Vajon minek köszönhette rendkívüli sikereit ez a tizenhét éves, analfabéta lány? Talán annak, hogy meg tudta győzni a királyt, az udvart, a főnemeseket, a főpapokat, saját és az ellenfél katonáit is arról, hogy isteni küldetése van, és előbb-utóbb győzelmet arat. Személyiségének teljes