rubicon

11. James K. Polk (1845–1849)

2 perc olvasás

Andrew Jackson mind Polk apjának, mind nagyapjának jó barátja volt. Nem csoda, hogy Polk Tennessee képviselőházában, az Egyesült Államok Képviselőházában és Tennessee kormányzójaként is Jackson egyik leghűségesebb támogatójának számított. Állítólag még leendő feleségére is az idős elnök hívta fel a figyelmét. Mivel Jacksont „Öreg Hikori” néven emlegették, Polk az „Ifjú Hikori” becenevet kapta – bár a visszafogottan, hidegen és formálisan viselkedő fiatalembernek jóval kevesebb barátja volt, mint az öreg Jacksonnak. 

 

Az 1844-es demokrata párti elnökjelölő konvención kezdetben alelnökjelöltnek tekintették, csak hét sikertelen szavazás után vetették fel a nevét, s a kilencedik szavazáskor állt mellé a többség. Míg ellenfele, a whig párti Henry Clay ellenezte Texas tervezett annexióját, Polk nyíltan meghirdette a területi terjeszkedés népszerű programját: Oregon „visszafoglalását” és Texas „viss­­zacsatolását”. Az amerikai választók pedig egyre nagyobb arányban támogatták a „nyilvánvaló elrendeltetés” ideológiáját, mely szerint az Egyesült Államoknak ki kell terjesztenie hatalmát egészen a Csendes-óceánig.

Polk bejelentette, hogy csak egyetlen elnöki időszakot vállal, majd négy célt tűzött ki kormánya elé: a vámcsökkentést, a független kincstár visszaállítását, az Oregon-kérdés megoldását és Kalifornia megszerzését. 1846-ra az első két célt már el is érte: aláírta mind a pénzügyminiszteréről elnevezett Walker-féle vámok törvényét, mind a Van Buren elnök által 1840-ben létrehozott, magánbankoktól független kincstárt visszaállító törvényt.  

Az Oregon-kérdés megoldása már nem volt ilyen egyszerű. Az Alaszka, Kalifornia és a Sziklás-hegység által határolt hatalmas terület 1818 óta brit–amerikai közös birtoknak számított. A londoni kormány

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.