rubicon
back-button Vissza
1968. január 11.

Seress Rezső öngyilkossága

Szerző: Tarján M. Tamás

"Ne beszélj olyan sokat, Rezső, mert mindjárt beduglak a mellényzsebembe. – Akkor, barátom – nevet vissza Seress –, több lesz a zsebedben, mint a fejedben…" (Anekdota)

„Nem muzsikus – csak zseni.” (Otto Klemperer)

1968. január 11-én követett el öngyilkosságot Seress Rezső zeneszerző, zongoraművész, a Horthy-korszak egyik legnagyobb hatású előadója, aki Szomorú vasárnap című slágerével világszerte híressé tette nevét.

A kiváló zeneszerző, aki hosszú pályafutása során sohasem tanult meg kottát olvasni, és gyakran csak fél kézzel játszott a zongorán, 1889-ben, Spitzer Rudolf néven látta meg a napvilágot egy zsidó felmenőkkel bíró, de már kikeresztelkedett család gyermekeként. A kirívóan alacsony termetű – mindössze 156 cm magas – fiatalember egy vándorcirkuszban, artistaként kezdte meg „szórakoztatóipari” pályafutását, miután elszökött a szülői háztól. Seress tehetséges légtornásznak bizonyult, cirkuszi karrierje azonban hamar félbeszakadt, ugyanis egy előadás előtt Vecsésen – gyakorlás közben – leesett a trapézról, és kis híján életét vesztette. A fiatalember több hónapon át lábadozott a budapesti Korányi Klinikán, felépülése után pedig belevetette magát a főváros éjszakai életébe, ahol Bilicsi – akkor még Grawatsch – Tivadarral való találkozásának köszönhetően pályafutása új fordulatot vett.

A későbbi népszerű táncos-komikus egy átmulatott éjszaka során rábeszélte Seresst, hogy lépjen be vele Rákosi Szidi színitanodájába, ahol a férfi 1920-ban – Vaszary Pirivel és Halmay Tiborral egy időben – végzett. Kezdő színészként, az első világháború és a trianoni béke súlyos megpróbáltatásaitól szenvedő országban Seress Rezsőre nem várt ígéretes karrier: az 1910-es évek közepétől a Margitszigeten, vidéki társulatoknál, majd a városligeti Műszínkörben lépett fel, szerény keresete azonban nem volt elegendő a nyomor leküzdéséhez. Seress számára végül a városligeti színtársulat ódon zongorája kínált felemelkedési lehetőséget a budapesti éjszakában, melyhez először önmaga szórakoztatása érdekében ült le, idővel azonban a Műszínkör igazgatója felfigyelt a férfi tehetségére, és „koncerteket” szervezett neki.

A kopott díszletek előtt tartott előadásokon Seress hamarosan saját szerzeményeit is a közönség elé merte bocsátani, dalainak szentimentális, borongós hangulata pedig

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.