rubicon
back-button Vissza
1918. május 7.

Románia és a központi hatalmak aláírják a bukaresti békét

Szerző: Tarján M. Tamás 1918. május 7-én írták alá a központi hatalmak (Osztrák–Magyar Monarchia, Németország, Törökország, Bulgária) képviselői Alexandru Marghiloman román miniszterelnökkel a bukaresti különbékét, mely lezárta a teljes román vereséggel végződő 1916-17-es, Erdély ellen indított offenzívát.

Ion I. C. Bratianu kormánya az 1916. augusztus 17-i bukaresti titkos szerződés megkötésével csatlakozott az antanthoz, vállalva, hogy augusztus 28-ig belép a háborúba. Romániának szövetségesei katonákat és hadianyagot ígértek, a győzelem megszerzése után pedig kilátásba helyezték, hogy a balkáni állam Erdély, Máramaros, a Bánát területével gyarapodhat, a Tiszáig tolva ki határait a Monarchia kárára. A támadás időpontja kedvezőnek tűnt, hiszen az orosz fronton az 1916 júniusa óta tartó Bruszilov-offenzíva, míg nyugaton a Somme-folyó mellett vívott csata lekötötte a központi hatalmak erejének nagy részét. Az egyezményben egyetlen negatív kitételként csak annyi szerepelt, hogy a háború során Románia nem köthet különbékét a központi hatalmakkal. A Koronatanács augusztus 27-i döntése nyomán a 650 000 főt kitevő román hadsereg csapatai a Tömösi-szoroson át nyomultak be Erdélybe, elfoglalták Brassót, Csíkszeredát majd Nagyszebent is.

Románia azonban elszámította magát, mivel a görögországi antant hadmozdulatok kudarcba fulladtak, a bolgár és török haderő felszabadult és dél felől megtámadta Dobrudzsát. Mackensen tábornok vezetésével szeptember 1-jén indult egy meglepetésszerű német déli támadás is, mely  frontot képezett a Duna vonalánál, elfoglalta Szilisztrát, és hídfőt próbált létesíteni a folyón. Erdélyben Erich von Falkenhayn főparancsnok utasítására szeptember 18-án Hátszegnél indult meg az ellentámadás, mely a túlerőben lévő román hadsereget tíz nap alatt kiszorította Hunyadból Havasalföldre, majd véres csatát nyert Brassónál. Az október 23-a után saját területén küzdő Románia nehéz helyzetbe került, mert 1.100 kilométeres fronton kellett helytállnia négy ország hadseregével szemben – ennek szélessége vetekedett az orosz frontéval – ugyanakkor szövetségeseinek nagy hasznot hozott, mert egymilliós haderőt kötött le elhamarkodottan indított hadjáratával. Mackensen november 23-án átkelt Szisztovónál a Dunán, majd december 6-án elfoglalta a fővárost, Bukarestet is.

A királyi udvar és I. Ferdinánd (ur. 1914-1927) Jászvásárra, Moldvába menekült, 1916 végére a teljes Havasalföld és Dobrudzsa a központi hatalmak kezére került. 1917 elején Mackensen és a Dobrudzsát meghódító bolgár

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.