A Nyugati pályaudvar megnyitása

Szerző: Tarján M. Tamás

„Száz vasútat, ezeret!
Csináljatok, csináljatok!”
(Petőfi Sándor)

1877. október 28-án nyitották meg Budapest és az ország utazóközönsége előtt a Nyugati pályaudvar új épületét, mely hároméves munkálatok során, Gustave Eiffel és August de Serres tervei nyomán készült el. Az első magyar vasútvonal átadása óta működő állomást városrendezési okok miatt építették át, a tervezők zsenialitása folytán pedig az új épület egyszerre szolgálhatta az utazók céljait és a körút esztétikumát.

A József nádor által 1846-ban átadott Pest-Vác vasútvonal megépítésekor – Zitterbarth Mátyás tervei nyomán – az első indóházat a mai Nyugati pályaudvar helyén húzták fel. Miután a következő évtizedekben a hazai vasútvonalak egyre csak terebélyesedtek, az állomás – a Déli és a Józsefvárosi pályaudvarok megnyitása ellenére is – szintén terjeszkedni kezdett, hiszen forgalma és apparátusa egyaránt megsokszorozódott. Hasonlóan jelentős változás volt az is, hogy bár az 1840-es években a Nyugati pályaudvar még Pest szélén helyezkedett el, az 1871-ben egyesített fővárosban már mindinkább a központ része lett, vagyis a városrendezés terén is komoly kihívást támasztott.

A belső kerületekhez jobban illő, nagyobb és egyúttal impozánsabb épület iránti igény mellett az utóbbi ok, a Nagykörút megtervezése is arra sarkallta Budapest vezetését, hogy az 1870-es évek elején pályázatot írjon ki az új pályaudvar megépítésére, melyet August de Serres és a később világhírűvé vált Gustave Eiffel nyert meg. A két mérnök tervei nyomán a munkálatok 1874 során kezdődtek meg, három év után pedig a Zitterbarth-féle indóház helyén már egy modern pályaudvar állt

A tervezők első és legfontosabb feladata a korábbi épület „elmozdítása” volt, hiszen a régi pályaudvar éppen a tervezett Nagykörút – a mostani Teréz körút – kellős közepén helyezkedett el. Napjainkban ugyan már nincs szemmel látható nyoma a helyváltoztatásnak, az 1970-es évekig azonban még állt az utca túlsó felére került két irodaépület, melyek egykor az indóház részét képezték. De Serres és Eiffel tervrajzai nyomán aztán Zitterbarth Mátyás alkotásának helyén Európa egyik legmodernebb pályaudvara született meg, mely híres, a körút felőli oldalon emelt üvegfalával és – hosszú ideig építészeti kuriózumnak számító – vasszerkezetével a kortárs Franciaország hasonló célból készült épületeit idézte.

Az új állomás kezdetben egyszerűen Budapesti pályaudvar néven volt ismeretes, 1891-ben azonban Nyugati pályaudvarra keresztelték át; ha az épület Budapesten belül elfoglalt helyét vizsgáljuk, ez az elnevezés igencsak furcsának tűnhet, viszont gyorsan le kell szögeznünk, hogy az nem az égtájra – még csak nem is az onnan induló vonatok irányára –, hanem az építkezést finanszírozó társaságra utalt.

Az 1877. október 28-án átadott új épület a város vezetésének minden elvárását teljesítette, hiszen meg tudta őrizni a közlekedési csomópont központi szerepét, ezzel együtt pedig stílusjegyeivel a körút képét is gazdagította. A forgalmas pályaudvar megnyitása persze negatív következményekkel is együtt járt, hiszen a főváros legfontosabb „kapuja” a bűnözőket – főleg tolvajokat és leánykereskedőket – is magához vonzotta. Az állomással szemben fekvő szállodának – mely csak Westend néven volt ismeretes – tehát nem ok nélkül volt páratlanul rossz híre, és nem véletlenül alakultak később azok a nőegyletek sem, melyek a Nyugati pályaudvarra érkező – cselédsorba szegődő – fiatal, vidéki leányokat fogadták.

Mindazonáltal az állomás a következő évtizedekben – minden negatívumával együtt – Budapest vérkeringésének egyik központja lett, ezzel együtt pedig a magyar vasút modernizációjában is élen járt: 1881-ben például a Nyugati pályaudvaron vezették be először a Siemens&Halske cég modern váltórendszerét, később pedig ugyancsak innen indultak próbaútjukra az első Kandó Kálmán-féle villanymozdonyok is. A 20. század második felében aztán az állomás környéke jelentős átalakuláson ment keresztül, hiszen megépült a metró, majd a millennium környékén egy modern bevásárlóközpont is kinőtt a földből. A modernizáció dacára ugyanakkor vitathatatlan tény, hogy az előbb Berlinről, majd sokáig Marxról elnevezett tér hangulatát máig a Nyugati pályaudvar impozáns épülete határozza meg, melyet – jogos büszkeséggel – a világ legszebb állomásai között tarthatunk számon.