rubicon
back-button Vissza
1825. november 3.

Széchenyi István felajánlja egy évi jövedelmét a Tudós Társaság számára

Szerző: Tarján M. Tamás

„Nekem itt szavam nincs. Nem vagyok tagja a követek házának. De birtokos vagyok; és ha feláll oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejtse, mely avval segítse elő honosainknak magyar neveltetését, jószágomnak egy évi jövedelmét feláldozom reá.” (Széchenyi István 1825. november 3-i felszólalása)

1825. november 3-án, az I. Ferenc (ur. 1792-1835) által összehívott reformországgyűlés alsótáblai ülésén született meg a Magyar Tudományos Akadémia, mely a következő évtizedekben a hazai tudományosság és művészet, illetve a magyar nyelv ápolásának legjelentősebb intézménye lett. A Magyar Tudós Társaság, mely gróf Széchenyi István – egy évi jövedelmének – nagylelkű felajánlása nyomán kelhetett életre, az 1830-as esztendőben kezdte meg működését a „legnagyobb magyar” és egy másik bőkezű mecénás, Teleki József vezetésével.

Egy magyar tudományos társaság alapításának gondolata már Bél Mátyás evangélikus lelkész – és polihisztor – fejében megfordult, Bessenyei György pedig néhány évtizeddel később, 1781-ben papírra is vetette a maga tervezetét. Az 1791. évi országgyűlés szintén napirendre tűzte a szervezet létrehozását, a diéta többi nemes kezdeményezéséhez hasonlóan azonban – I. Ferenc uralkodásának első három évtizedére – végül ez a terv is egy fiók mélyére került.

1825 júliusában aztán a király – Metternich herceg javaslatára – ismét összehívta a magyar rendeket, a pozsonyi diéta eseményei pedig nem várt fordulatot hoztak, ugyanis a sérelmi politizálás mellett az ellenzék az 1791-ben félbeszakadt reformok újraindítására is komoly energiákat fordított. A haladás ügyének egyik fő szószólója ezen a diétán Felsőbüki Nagy Pál volt, akinek állhatatossága nyomán a jobbágyok képviseletének ügye például eljuthatott a felsőházi törvényhozás stádiumáig. Ugyancsak az ő nevéhez fűződött az az 1825. november 3-i indulatos szónoklat, mely aztán gróf Széchenyi Istvánt nevezetes felajánlására ösztönözte.

Szinte sorsszerű volt ez a jelenet, hiszen Széchenyi a felsőtáblához tartozott, ennek ellenére Felsőbüki szenvedélyes beszéde alatt – melyben az a nemzeti kultúrát elhanyagoló arisztokráciát ostorozta – éppen az alsóházi követek ülésén foglalt helyet. A feljegyzések szerint a szónoklat után a „legnagyobb magyar” – a jelenlévők meglepetésére – váratlanul szót kért a képviselőktől, és fentebb idézett

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.