rubicon
back-button Vissza
1640. június 9.

I. Lipót magyar király születése

Szerző: Tarján M. Tamás

1640. június 9-én született Bécsben I. Lipót magyar király (ur. 1657-1705) és német-római császár, III. Ferdinánd (ur. 1637-1657) második fia, aki majdnem fél évszázadig ült Magyarország trónján.

Lipótot, mint kisebbik fiút, apja eredetileg egyházi pályára szánta, de miután 1654-ben a kijelölt örökös, a megkoronázott IV. Ferdinánd váratlanul elhunyt, ő lett a trón várományosa. Papi nevelése folytán a későbbi uralkodó vakbuzgó katolikus volt, regnálása alatt szemernyi vallási toleranciát sem volt hajlandó mutatni a – főként Magyarországon terjedő – protestantizmus ellen, de egy ízben a zsidókat is kiűzte Bécs városából.

Lipót 17 esztendősen – császárként egy évvel később – szerezte meg a főhatalmat, és fiatalkorához hasonlóan egész uralkodása alatt nagy hatalmú miniszterei – például Auersperg, majd Lobkowitz herceg – és udvari emberei befolyása alatt maradt. Lipót élete során két jelentősebb problémával nézett szembe: egyfelől Franciaország nagyhatalmi törekvéseit próbálta megakadályozni, másfelől az önálló magyar államiság megszüntetésére törekedett. Mivel a nagy ellenfél, XIV. Lajos (ur. 1643-1715) gyakran használta fel a magyarországi elégedetlenkedőket Lipót ellen, a két probléma nagyon gyakran összefüggött egymással.

A király trónra lépése idején javában zajlott az a háború, melyet Erdély fejedelme, II. Rákóczi György (ur. 1648-1660) indított a lengyel trón megszerzéséért. A Habsburg Birodalom ebbe a küzdelembe igen szerencsétlenül avatkozott be, és részben Lipót is hibás volt abban, hogy 1660-ban Várad a török hűbéres Erdélytől közvetlenül a Hódoltsághoz került. Három évvel később aztán Köprülü Ahmed nagyvezír a királyi Magyarország ellen indított háborút, ami 1664. augusztus 1-jén Montecuccoli császári tábornok szentgotthárdi diadalával végződött. Lipót ekkor azonban nem indított ellentámadást – pedig számos arisztokrata, például gróf Zrínyi Miklós is ezt várta volna – hanem megkötötte az oszmánok számára előnyös vasvári békét, mely például az 1663-ban elesett Érsekújvárt is a Török Birodalom birtokában hagyta. Ez a lépés elégedetlenséget szült az ország főnemesei között, és hosszú távon a Wesselényi-féle összeesküvéshez vezetett, amivel megint csak XIV. Lajos járt jól, hiszen a Habsburgok ellen szervezkedő nemesek egészen II. Rákóczi Ferenc koráig tőle várták a sikert.

Lipót összességében véve ezt a helyzetet is hibásan kezelte, hiszen – tévesen – azt

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.