rubicon
back-button Vissza
41. január 24.

Caligula császár halála

Szerző: Tarján M. Tamás

„Az alább következő eseményekből elgondolhatja bárki, milyen idők jártak akkoriban. Mikor meggyilkolásának híre elterjedt, előbb senki fia el nem akarta hinni; gyanakodtak, nem Caius [ti. Caligula] találta-e ki és terjesztette magáról ezt az újságot, hogy ily módon kipuhatolja az emberek gondolatait […] A senatus pedig oly nagy egyetértésben óhajtotta a szabadságjogokat helyreállítani, hogy a consulok a senatus-ülést először nem is a Curiába hívták össze, mert hiszen annak Julius-féle curia volt a neve, hanem a Capitoliumon; néhány senator azt mondta, hogy a Caesaroknak még az emlékét is el kell törölni, és ezért rombolják le templomaikat.” (Suetonius: Caesarok élete)

41. január 24-én vesztette életét Caligula római császár (ur. 37-41), aki kegyetlenkedései nyomán rövid – kevesebb, mint négy évig tartó – országlása ellenére is a történelem egyik legrettegettebb uralkodójaként maradt meg a köztudatban.

A hírhedt császár Caius Julius Caesar Germanicus néven, 12-ben látta meg a napvilágot az itáliai Antium városában. Édesapja, Germanicus a korszak egyik legkiválóbb hadvezére volt, aki legkisebb fiát szinte már csecsemőkorától fogva magával vitte hadjárataira. A későbbi uralkodó így kezdetben Germania, majd Syria provincia katonai táboraiban nevelkedett, és az ottani legionáriusoktól kapta a Caligula becenevet, mely az általa viselt gyermekméretű egyenruhára, konkrétan a csizmájára – caliga – vonatkozott. Miután a fiú betöltötte hetedik életévét, családi tragédiák árnyékolták be gyermekkorát: 19-ben – vélhetően Tiberius (ur. 14-37) utasítására – megmérgezték édesapját, majd egy évtizeddel később az idős császár édesanyját és fivéreit is száműzetésbe, vagy börtönbe küldte.

Caligula gondos őrizet alá került, általános meglepetésre azonban az uralkodó végül megkímélte távoli rokona életét, sőt, 31-ben Capri szigetére hívta őt. Az itt töltött hat esztendő során a fiatalember quaestorrá, majd – Tiberius unokájával, Gemellusszal együtt – a trón örökösévé lépett elő, melyet támogatóinak köszönhetően végül egyedül foglalhatott el. Caligula legbefolyásosabb szövetségese a praetorianus gárda parancsnoka, Naevius Sutorius Macro volt, aki egyes történetírók szerint meg is gyorsította az ambiciózus fiatalember hatalomra kerülését. Tacitus szerint ő felelt Tiberius császár haláláért, mások – például Suetonius – pedig egyenesen a trónörököst gyanúsították az idős uralkodó elleni merénylet kitervelésével.

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.