Zsidóság és modernitás

Az zsi­dó­ság hely­ze­té­nek ala­ku­lá­sát a fel­vi­lá­go­so­dás utá­ni Eu­ró­pá­ban két pár­hu­za­mos s egyaránt, bár kü­lön­bö­zô­kép­pen lát­vá­nyos tár­sa­da­lom­tör­té­nel­mi fo­lya­mat te­szi egye­dül­ál­ló­vá. Az egyik a ha­gyo­má­nyos ke­resz­tény antijudaizmus át­vál­to­zá­sa po­li­ti­kai an­ti­sze­mi­tiz­mus­sá és rasszis­ta zsi­dó­gyű­lö­let­té, judeofóbiává, amely vé­gül a ná­ci nép­ir­tás­ba tor­kol­lott. A má­sik az ad­dig arc­hai­kus hit­köz­sé­gi élet­vi­lág­ban meg­re­kedt zsi­dó né­pes­sé­gek egy­re na­gyobb há­nya­dá­nak gyors el­vi­lá­gia­so­dá­sa, mo­der­ni­zá­ló­dá­sa és gyak­ran ve­ze­tő sze­rep­ vál­la­lás­ával va­ló rész­vé­te­le az al­ko­tó ér­tel­mi­ség­ben és a vál­lal­ko­zó eli­t­ben. A 19. szá­zad óta a zsi­dó­ság nemcsak a Roth­schil­dok és Weiss Manfrédok, de Marx, Freud, Eins­tein, Wittgenstein, Durkheim, Mah­ler és Neu­mann Já­nos né­pe is.