Winston Churchill

Hit­ler so­ha­sem állt olyan kö­zel a győ­ze­lem­hez, mint 1940. má­jus–jú­lius kö­zött: Fran­ciaor­szág le­ve­ré­se után a rosszul fel­fegy­ver­zett Nagy-Bri­tan­nia ma­radt a né­me­tek egye­dü­li el­len­fe­le. Kü­szö­bön állt a szi­get­or­szág in­vá­zió­ja. De Win­s­ton Churchill, aki az el­ső vi­lág­há­bo­rú­ban ten­ge­ré­sze­ti mi­nisz­ter­ként még ku­dar­cot val­lott, 1940. má­jus 10. után mi­nisz­ter­el­nök­ként lel­ket ön­tött az an­go­lok­ba, s to­váb­bi küz­de­lem­re szó­lí­tot­ta fel őket. A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú ki­me­ne­te­le az 1940. au­gusz­tus 1-jéig tar­tó nyolc­van­na­pos, Hit­ler­rel foly­ta­tott pár­via­da­l­tól füg­gött. Chur­chill a szö­vet­sé­ge­sek ké­sőb­bi győ­zel­mé­nek kulcs­figu­rá­ja lett. Megal­ku­vás nél­kü­li, fel­tét­len ki­tar­tá­sa miatt ma nép­sze­rűbb, mint bár­mely ko­rábbi an­gol mi­nisz­ter­el­nök.