Változás és állandóság Mussolini eszmevilágában

Mussolini élete során minden olyan 20. századi eszmeáramlatból merített, amely szemben állt a liberalizmussal és a demokratikus parlamentarizmussal, s e gondolatkör különféle elemeit – mások segítségével – végül sajátos filozófiai-politikai gondolati masszává gyúrta öszsze. Minthogy mindenkori „hitvallása” meglehetősen képlékenynek mutatkozott, ezért vele kapcsolatban sokkal jogosabban merül fel a kérdés, mint Hitlernél, hogy vajon nem volt-e egy minden meggyőződést nélkülöző, a gondolati formulákat egyszerűen hatalmi szempontoknak alárendelő személyiség.

E kérdést általában Hitlerrel kapcsolatban szokás felvetni, s Mussolini esetében inkább a szellemi megkötöttség hiányának vagy az opportunizmusnak, esetleg a cinizmusnak a kategóriája merül fel. Ám míg mindketten cinikusak és opportunisták voltak, addig Hitlernek – a nihilista végkicsengés ellenére – léteztek szilárd, évtizedeken át kitartó nézetei, Hitlert tehát biztosan nem lehet teljesen nihilistának tartani. Kérdés, hogy Mussolininak valójában volt-e olyan mélyebb meggyőződése, hite, gondolati elkötelezettsége, amely egész életútján és politikai tevékenységén végighúzódott, és amely az állandó változásokat néhány tartós szállal mégis összekötötte.