Türr István

A Garibaldi ezer harcosának majdan ércnél maradandóbb emléket állító krónikás, Cesare Abba a fenti sorokban örökítette meg gyermekkora egyik meghatározó élményét, az észak-itáliai osztrák seregből dezertált magyar huszárok átvonulását szülőfaluján. A hadnagy, akit említ, Türr István volt. A bajai vaskereskedő fiából lett hivatásos katona 1849 januárjában trappolt át a Ticino buffalorai hídján az olasz oldalra, majd csónakkal segített emberei átszöktetésében, hogy eleget tegyen az Országos Honvédelmi Bizottmány hazahívó kiáltványának.

A fenti kép még a novarai súlyos olasz vereség – az 1849-es egyesítési remények végső kudarca – előtti lelkesült hangulatot tükrözi. A marengói síkon hamarosan felesketett magyar légió azonban a hadiszerencse kedvezőtlen fordulata miatt már sem északon nem tudott harcolni, sem Rómába nem sikerült lejutnia, hogy csatlakozzon Mazzini és Garibaldi köztársaságához. Türr végül Németországban, a badeni felkelő seregben lett ezredes, majd Londonban, a korabeli emigránsok Mekkájában ette a száműzöttek keserű kenyerét.

De nem sokáig. Az ötvenes évek elején sűrűn visszajárt Észak-Itáliába, hogy részese legyen – ma sem ismerjük minden mozzanatában, hogyan – a Milánóban kirobbantani tervezett mazzinista felkelésnek. A kudarc után a