Az öröklés rendjének a trónviszályok kialakulását előidéző szabályozatlansága akkor mutatkozott meg, ha az uralkodócsalád több tagja is kinyújtotta a kezét a korona után. Az ilyen esetek elkerülésére a középkor folyamán több módszer is ismeretes volt. Ha a királyt legidősebb fia követte a trónon, akkor az elsőszülöttség joga (primogenitura) érvényesült. Ez a kézenfekvőnek tűnő megoldás azonban magában hordozta annak veszélyét, hogy az apa halálakor fia esetleg még gyermek, s életkora korlátozza uralkodói teendői ellátásában.
Ez a nehézség nem volt áthidalhatatlan – erre szolgált a régensség intézménye, amikor is valamely megbízhatónak tekintett felnőtt, lehetőleg rokon gyakorolta az uralkodói jogokat a gyermek király nagykorúságáig -, mégis jobb volt elkerülni, mert a középkorban, s kiváltképp az Árpád-kori Magyarországon, az alattvalók elvárták, hogy az uralkodó személyesen gyakorolja hatalmát.
Egy másik öröklési elv a dinasztia mindenkori legidősebb cselekvőképes tagjának juttatta a hatalmat (senioratus). Dönthetett maga az uralkodó is az öröklés kérdésében, ha kijelölte
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
