Történelmi festészet

A köztudat a történelmi festészetet – történelmi jelenetek bemutatását a festészet vagy a grafika eszközeivel – a 19. századi képzőművészet jellegzetes műfajaként tartja számon. Történelmi jeleneteket a reneszánsz és a barokk korának művészei is festettek, rajzoltak, ezek azonban többnyire az ókori eseményeket, az antikvitás hőseinek cselekedeteit idézték fel.

A 18. század végén, 19. század elején Európa-szerte jelentkező nemzeti mozgalmak ösztönzést adtak a nemzeti múlt kutatásához. A nemzeti történelmek megírásának időszaka ez: felfedezték a nemzeti mítoszokat, regéket – vagy ha nem voltak, hát teremtettek ilyeneket. Gyűjtötték a múlt emlékeit, feltérképezték a műemlékeket, ásatásokon tárták fel a letűnt idők nyomait. A legtöbb éppen megszülető európai nemzet a múltkeresés során ugyanahhoz az időszakhoz volt kénytelen visszanyúlni: a középkorhoz.

A képzőművészetben kezdetben nagyon sokféle módon lehetett a nemzeti történelemmel foglalkozni: a híres történelmi személyiségek portréi, portrésorozatai már a barokk művészetben kedveltek voltak. A történelmi jelentőségű helyszínek, várak, épületek bemutatása hasonlóképpen a nemzeti érzés erősítését szolgálta, de gyakran ábrázolták a magyar történelem tárgyi emlékeit is, mindenekelőtt a Szent Koronát.

A század elejének a festészetnél is kedveltebb műfaja volt a sokszorosított grafika. Almanachok és zsebkönyvek illusztrációiként egyre többször láthatott a közönség történelmi jeleneteket. A Kisfaludy Károly által szerkesztett Auróra évkönyvben saját rajzai mutatták be a középkori magyar történelem eseményeit. A század első két évtizedében rengeteg metszet jelent meg, aminek nagy előnye volt, hogy viszonylag széles körben lettek gyorsan ismertek.

1821-ben a Tudományos Gyűjteményben jelent meg Joseph Hormayr báró felhívása a nemzeti történelem eseményeinek megfestésére, s a szerkesztők nyomban témákat is ajánlottak a középkori magyar történelem köréből.

Az első nagy hatású festményt azonban mégsem magyar festő készítette, hanem Peter Krafft, a korszak egyik legjelentősebb bécsi művésze, s témája sem volt középkori. A Zrínyi kirohanását ábrázoló nagyméretű kép 1826-ban került közadakozásból megvásárolva a Nemzeti Múzeumba. A negyvenes évek elejéig a jórészt illusztrációul szolgáló grafikai anyagban körvonalazódtak azok a témák – Árpád pajzsra emeltetése, Szent László király és a kun harcos párviadala, az aradi országgyűlés –, melyeket sokáig a leggyakrabban ábrázoltak.

1842–1844-ben egy olyan album jelent meg, melynek témaválasztása és kompozíciói több évtizeden át meghatározóak lettek. A Magyar és Erdélyország története rajzolatokban 17 kőrajzon mutatta be a nemzet történetét