Tizenkét legitimista életrajz

(1860. június 30., Tőketerebes–1929. június 11., Budapest)

A dualizmus első magyar miniszterelnökének és az Osztrák–Magyar Monarchia második közös külügyminiszterének fia. Bécsi magántanuló évei alatt apjától kapta élénk külpolitikai érdeklődését. 1883-ban a konstantinápolyi követségen fogalmazóhelyettes. Egy év múlva diplomáciai vizsgát tett, Berlinben jogot hallgatott. A ’80-as évek utolsó harmadától kezdve 67-es, szabadelvű párti, liberálkonzervatív meggyőződésű politikus. 1894–95-ben a király személye körüli miniszter. Tisza első kormánya idején csatlakozott a szövetkezett ellenzékhez, amikor is kilépett a Szabadelvű Pártból. 1905-ben alapította meg az elnökletével működő Alkotmánypártot, amely 67-es alapon állt, de ellenezte Tisza politikáját, és nemzeti célokat is megfogalmazott. 1906-tól 1910-ig az ún. koalíciós kormány belügyminisztere. Ezt követően, pártját is feloszlatva, párton kívüli képviselő és a parlamenti ellenzék egyik vezéralakja. 1913-ban alapította újra az Alkotmánypártot. 1918 októberében a király kérésére Svájcban az antant megbízottainál próbált kedvező béke-megállapodást kilobbizni, október végén a Monarchia utolsó külügyminisztere volt. A forradalmak idején Svájcban maradt, majd a bécsi Antobolsevista Comité egyik vezetője lett. 1920-ban Miskolc párton kívüli legitimista képviselőjévé választották. 1921 februárjában a KNEP elnökévé választották. Az 1921 húsvéti, első restaurációs kísérlet idején Bethlennel együtt utazott a Szombathelyen tartózkodó királyhoz, hogy rávegye a visszavonulásra. 1921 őszén Bethlennel megállapodott, hogy a királykérdést egyik fél sem tekinti aktuálisnak, amely paktum egybeesett a tudtán kívül bekövetkezett második restaurációs kísérlettel. A királyi párral együtt Tatán elfogták, és néhány hétig vizsgálati fogságban tartották. 1922 elején alapította meg Friedrich Istvánnal a Keresztény Nemzeti Földmíves és Polgári Pártot, amelynek budapesti listáján ismét bekerült a Házba. Andrássy egyszerre volt a Bethlen-kormány kíméletlen ellenfele és kritikusa a fajvédő ellenzéknek, amely elszigetelte őt. A kormány 1926-ban kibuktatta a parlamentből. A legitimista mozgalom vezetőjeként állam- és közjogi tanulmányok, cikkek és beszédek tucatjával (A királykérdés jogi szempontból. 1920, Miskolci programbeszéd. 1920, Törvényes királyság és a magyar függetlenség. 1928) igyekezett bizonyítani a Habsburg-ház trónhoz való jogát. Jelentősnek tekintik államjogi és történetírói munkásságát is (Az 1867. évi kiegyezésről. 1896, A magyar állam