Titkos német haderőfejlesztés a weimari köztársaság éveiben

Hans von Se­eckt tá­bor­nok, a ve­zér­kar funk­ció­ját el­lá­tó Trup­pe­namt (csa­pat­hi­va­tal) te­het­sé­ges tá­bor­no­ka a rej­tett fegy­ver­ke­zés hí­ve­ként ma­gas ha­té­kony­sá­gú ki­kép­zést szor­gal­ma­zott, és a moz­gó­há­bo­rú tak­ti­ká­já­ban in­ten­zív ki­kép­zést foly­ta­tott. Az 1939–41 kö­zöt­ti idő­szak né­met vil­lám­há­bo­rús tak­ti­ká­ját vol­ta­kép­pen húsz év­vel ko­ráb­ban ala­poz­ták meg. A rö­vid idő­re tör­té­nő be­so­ro­zás­sal ugyanis – il­le­gá­li­san – a megen­ge­dett­nél jó­val na­gyobb had­se­re­get ké­pez­tek ki.

1920-ban felál­lí­tot­ták a had­se­reg pszi­cho­ló­giai ku­ta­tó­rész­le­gét, mert úgy vél­ték: „a ka­to­nát meg kell ta­ní­ta­ni, hogy felada­tát ak­kor is el tud­ja vé­gez­ni, ha ma­gá­ra ma­rad a harc­té­ren. Tud­nia kell, hogy egye­dül ő fe­lel tet­teiért és ku­dar­caiért.” 

A versailles-i szer­ző­dés ál­tal meg­til­tott ne­héz­fegy­ve­rek pro­to­tí­pu­sai­nak gyár­tá­sa a né­met ipar be­vo­ná­sá­val kül­föl­dön, el­ső­sor­ban Hol­lan­diá­ban és Spa­nyolor­szág­ban folyt. A „tan­k­őrült” Heinz Gu­de­ri­an és tár­sai a szov­jetunió­be­li Ka­zany­ban gya­ko­rol­tak, míg a né­met pi­ló­tá­kat az 1920-as évek ele­jé­től Li­peck­ben ké­pez­ték ki a né­met gaz­da­sá­gi és tech­ni­kai se­gít­ség vi­szon­zá­sa­ként. 1926-ban, Se­eckt le­mon­dá­sa­kor Né­metor­szág ütő­ké­pes had­se­reg vázával rendel­kezett, amelyre később már fel le­he­tett épí­te­ni egy tö­meg­had­se­re­get.

Hans von Se­eckt (1866–1936): az el­ső vi­lág­há­bo­rú­ban ve­zér­ka­ri tiszt, a ke­le­ti fron­ton har­colt. 1920-ban visszauta­sí­tot­ta a Kapp-­puccs­ban va­ló rész­vé­telt. 1920–1926 kö­zött a Trup­pe­namt (csa­pat­hi­va­tal, va­ló­já­ban ve­zér­kar) fő­nö­ke. A len­gyel­el­le­nes szov­jet–né­met össze­fo­gás hí­ve. 1930–1932-ben Reich­stag-­kép­vi­se­lő a Né­met Nép­párt (DVP) és a Cent­rum­párt szí­nei­ben. 1934–1935 kö­zött Csang Kaj-­sek ka­to­nai ta­nács­adó­ja Kí­ná­ban. Vissza­té­ré­se után nem volt il­lú­zió­ja Hit­ler­rel kap­cso­lat­ban: „egy cé­lunk van, de más ös­vé­nyen ha­la­dunk.”